Rossz döntéseink, bűneink nem mások

2Kir 11,1-4.9-18.20 - Amikor aztán Atália, Ahaszja anyja, megtudta, hogy a fia meghalt, felkelt s megölette az összes királyi ivadékot. Jósába, Jórám király lánya, Ahaszja nővére, azonban vette Joást, Ahaszja fiát és ellopta a király megölésre szánt fiai közül dajkájával együtt az ágyasházból s elrejtette Atália elől, hogy meg ne öljék. Hat esztendeig aztán magánál rejtegette az Úr házában, miközben Atália uralkodott az országon. A hetedik esztendőben aztán elküldött Jojáda s magához hozatta a századosokat s a vitézeket s bevitte őket magához az Úr templomába és szövetséget kötött velük s megeskette őket az Úr házában. Majd megmutatta nekik a király fiát A századosok egészen úgy is cselekedtek, ahogy Jojáda pap parancsolta nekik: mindegyik maga mellé vette embereit, azokat, akik szombaton szolgálatba léptek, azokkal együtt, akik szombaton a szolgálatból kiléptek s elmentek Jojáda paphoz, az pedig odaadta nekik Dávid király dárdáit s fegyvereit, amelyek az Úr házában voltak. Aztán felálltak, mindenki fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától az oltár és a templom bal oldaláig a király körül. Erre ő kivezette a királyfit, rátette a koronát s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték s tapsolva mondták: „Éljen a király.” Amint Atália meghallotta a futkosó nép lármáját, bement a sokasághoz az Úr templomába. Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: „Összeesküvés, összeesküvés!” Erre Jojáda pap parancsolt azoknak a századosoknak, akik a sereg parancsnokai voltak és azt mondta nekik: „Vezessétek ki őt a templom bekerített részéből s aki utána megy, öljétek meg kardotokkal.” Azt mondotta ugyanis a pap: „Ne az Úr templomában öljétek meg.” Erre kezet vetettek rá s kituszkolták azon az úton, amelyen a lovak a palotába járnak s ott megölték. Aztán Jojáda szövetséget szerzett az Úr között meg a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek és a király meg a nép között. Erre bement a föld egész népe Baál templomába s lerontották oltárait s teljesen összetörték képeit, Mattánt, Baál papját pedig megölték az oltár előtt. Aztán a pap őrséget rendelt az Úr házába, Erre a föld egész népe örvendezett s a város nyugodt maradt, pedig Atáliát megölték karddal a király házában.

Mt 6,19-23 - Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!

Rossz döntéseink, bűneink nem mások, mint olyan események az életünkben, melyek ellopni akarnak tőlünk Valamit, ami útipoggyászunk féltve ránk bízott kincse, de éppen ezért oda van elrejtve, ahova csak az fér hozzá, akinek mi magunk megengedjük azt, hogy elvehesse tőlünk. Márpedig, ha ráismerünk bűneinkre, hibáinkra, de arra is, hogy azok ellenére sem kell, vagy pontosan azokért ellenértékként sem kell odaadni kincsünket, akkor végül a kincsünkhöz képes lesz társulni a szívünk is. Hiszen bűneinkért, hibáinkért, már Valaki kártérítést fizetett. Pontosan azért, hogy a ránk bízott kincseinket ne kelljen kiszolgáltatnunk, inkább gyarapíthassuk!

Kezembe vettem a mai elmélkedésem részeként mostani kedves olvasmányomat, James Martin SJ: Jezsuita spiritualitás c. könyvét, amelyben a lelkiismeretvizsgálat, az Istennel való személyes kapcsolat megőrzésére, ápolására mutat példát az examen taglalása kapcsán. Azt mondja, hogy a múltra visszatekintve könnyebb észrevenni Isten jelenlétét a jelenben.

Bizony, aki elmegy odáig, és képes eljutni arra, hogy felismerje képtelenségét a jóra, de Isten irgalmas szeretete képes volt mégis a mai nap kegyelmeire mégis elvezetni, eljuttatni, az megérti e bölcsességet. Már nem abban tartom magam kiváltságosnak, hogy én keresztény vagyok, mások ellenében, hanem abban, hogy felismerhetem a magam életében azt a kegyelmet, szeretetet, ami megtartani képes azon a szűk mezsgyén, mely a bűnre hajlandóság és a jóra képesség határát jelenti. Igen bűneim ellenére vágyakozásom a jóra nem szűnik meg. Éppen ezért szüntelen keresem azt a lábnyomot, mely a jóra tesz képessé. Köszönöm Istenem! Ámen