Akiben Isten szeretete él, dolgozik, munkálkodik

1Kir 21,17-29 - Ekkor az Úr szózatot intézett a tesbi Illéshez, ezekkel a szavakkal: „Kelj fel, s menj le Ácháb, Izrael királya elé, aki Szamariában van: íme, éppen lemegy Nábót szőlőjébe, hogy azt elfoglalja és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Öltél, s azonfelül foglaltál is! Aztán tedd hozzá: Ezt üzeni az Úr: Ezen a helyen, ahol felnyalták a kutyák Nábót vérét, fel fogják nyalni a te véredet is.” Azt mondta ekkor Ácháb Illésnek: „Hát megtaláltál engem, ellenségedet? Ő azt mondta: „Megtaláltalak, mert arra adtad magadat, hogy azt tedd, ami gonosz az Úr színe előtt. Íme, nyomorúságot hozok terád, s learatom utódaidat, s kipusztítom Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben és olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát és Básának, Ániás fiának házát, mivel bosszantásomra cselekedtél, s vétekre vitted Izraelt. Sőt Jezabelről is így szólt az Úr: Kutyák eszik meg Jezabelt Jezreel mezején. Akije a városban hal meg Áchábnak, azt a kutyák eszik meg, akije a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg.” Valóban nem volt senki más sem olyan, mint Ácháb, aki arra adta magát, hogy azt művelje, ami gonosz az Úr színe előtt, mivel felesége, Jezabel, felbujtogatta, s aki olyan utálatosságra vetemedett, hogy a bálványokat követte, mint ahogy az amoriták cselekedtek, akiket az Úr elemésztett Izrael fiainak színe előtt. Amikor Ácháb meghallotta ezeket a beszédeket, megszaggatta ruháját, szőrzsákkal födte be testét, s böjtölt és zsákban aludt, s lehorgasztott fővel járt. Erre az Úr szózatot intézett a tesbi Illéshez, ezekkel a szavakkal: „Láttad-e, hogy Ácháb megalázta magát előttem? Mivel tehát megalázta magát kedvemért, nem az ő napjaiban hozom rá a nyomorúságot, hanem fia napjaiban hozom a nyomorúságot házára.”

Mt 5,43-48 - Hallottátok, hogy azt mondták: „Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Akiben Isten szeretete él, dolgozik, munkálkodik, az képessé teheti magát rá, hogy az érzelmeken túli szeretetre ráismerjen. Arra gondolok, jót tenni és jól tenni még nem a tökéletes szeretet. Talán ott kezdődik, ahol ezt sikerül megvalósítani. A szeretet nem riad vissza attól, hogy meg nem értésbe botlik, hogy a másik embertől nem kap visszaigazolást arra, amit szeretetből teszünk érte, vagy neki, esetleg vele. Tudomásul kell ennünk, hogy mindenki a maga útját járja, a maga útján tart. Még akkor is, ha már rálépett arra az útra, ami Istenhez vezet. De, mert nem egy utat járunk, éppen ezért mások a tapasztalataink, istenélményeink, bűneink, és botladozásaink is. Két ember közötti eltérések, nem okvetlenül baj, csupán nyelvük, így gondolkodásuk - észjárásuk, életútjuk eltér, azért nem épesek közös utat járni. Ha ezt felismerik, akkor kezdik egymást szeretni, és nem fogják egymást gyötörni. A szeretet művészete az, hogy egymás meg nem értése ne gyűlöletté, ellenségeskedéssé váljon, hanem elfogadókká tegyen. Azt is el kell tudni fogadni szeretettel, ha ebben a művészetben nem tudunk azonosulni egymással. Míg az egyik elfogadóvá lesz, de a másikat az irritálja, vagy visszaélésre készteti, akkor a szeretet dolga az, hogy eltávolodjak tőle, teret nyissak a másik számára, nem kényszerítve bele olyan helyzetbe, amivel nem tud mit kezdeni. A szeretet értéke, értelmezése, viszonyulása és viszonzása is lehet nagyon más, eltérő két ember között. A szeretet célja, hogy törekedjen hidat verni két ember között. De, ha csak az egyik oldalon épül pillér, vagy az a pillér, ami épül, nem alkalmas a híd megépítésére, tudni kell tudomásul venni. Mert a szeretet fájni is képes, szenvedni is, és feláldozni is magát. Tudnunk kell, hogy mindez gazdagságunkká lehet, ha a szeretet okozta sérüléseinket gyógyítani engedjük attól, aki a szeretet mestere, és nem nyalogatjuk sebeinket, vagy mutogatjuk, hogy mi mennyire sérültek vagyunk, csak mert szeretni mertünk. Mert az is lehet, hogy a másik is így érzi, a maga részéről, ami lehet ugyanolyan igaz, őszinte is, de számára bántó lehet, ha a magam sebeivel bajlódok, és az ő sebeit nem ismerem el.

A szeretet gazdagsága nem lehet e világ gazdagságával összemérni, hiszen a szeretet nem anyagi természetű, sőt olykor minden anyagiasságtól idegen is. Vagyis, a szeretet olyan szellemi méltóság, melynek értékét csak Isten mértékével lehet hitelesíteni.

Azonban e világban való értékét a magunk lelki nyugalma, békessége képes értésünkre adni, mely szeretetre való képességünkben megerősíteni képes, és növekedésében segíthet bennünket.

„A jelen pillanat minden álmodat felülmúló, végtelen gazdagságot tartogat, de csak a hited és a szereteted mértékében a tiéd. Minél több a lélekben a szeretet, annál többre vágyik, annál többet remél, és annál többet talál.” (Jean-Pierre Caussade SJ (165-1751): A jelen pillanat szentsége)

Vágyakozzuk a szeretetet, hogy bennünket is a szeretet építsen a teljesség eléréséig! Ámen