Úgy gondolom

1Kir 18,41-46 - Majd azt mondta Illés Áchábnak: „Menj fel, egyél, s igyál, mert nagy eső zuhogása hallatszik.” Fölment Ácháb, hogy egyen, s igyon, Illés pedig felment a Kármel csúcsára, lekuporodott a földre, arcát térdei közé tette, s azt mondta legényének: „Menj fel, s nézz a tenger felé.” Ez, miután felment és arrafelé tekintett, azt mondta: „Nincs semmi sem.” Erre ő ismét szólt neki: „Menj vissza, hétszer.” Hetedik alkalommal aztán íme, egy kis felhőcske szállt fel a tengerből, akkora, mint az ember lábnyoma. Erre ő így szólt: „Eredj fel és mondd Áchábnak: Fogass be szekeredbe, s menj le, hogy meg ne akadályozzon az eső.” Alighogy egyet-kettőt fordult, íme, elsötétedett az ég, s felhő, szél és hatalmas eső támadt. Felült tehát Ácháb és elment Jezreelbe, Illést pedig megszállta az Úr ereje, s ő felövezte derekát, s futott Ácháb előtt, amíg Jezreelbe nem ért.

Mt 5,20-26 - Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: „Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre” [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: „Oktalan”, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: „Bolond”, méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.

Úgy gondolom, hogy értelek Uram, amikor azt mondod, hogy éljünk a megbocsátás kegyelmi erejével, hogy magunk áldozata, Neked, ne legyen álnok, képmutató, vagy hamis. Azonban egy kérdés számomra mégis marad, melyre csak Te adhatsz választ. És én kérem is tőled, segíts meg válaszoddal engem!

Mert van olyan eset is, amikor nincs harag, de van fájdalom a szívemben. Attól, hogy testvérem a maga vélt, vagy rosszul értelmezett hatalmát szolgáló szeretetnek képzeli, és erejét a magának tulajdonított hatalom képzetéből kovácsolja, megtévesztőn. Olyannyira, hogy mikor építeni szeretne, rombol, összezavar mindent és körülötte mindenkit. Így azok, akik ezt az ártó hatalmat látják, de jóra volnának képesek, inkább visszavonulnak, eltávolodnak attól a közösségtől, amiért minden jóra való embernek pontosan össze kellene fogni, és amit a vélt hatalom birtoklója jószerivel maga is szeretne szolgálni. Ám, józansága híján nem érti, miért nem történik az, amit szeretne. Mert pontosan önmaga áll útjában annak, hogy tisztán lássa a helyzetet. És bizony nem is lehet másképpen, minthogy ettől benne is csak a fájdalom és a csalódás erősödik, így az ellen hat, amit pedig jó szándékkal szeretne elérni. Ugyanakkor nincs benne elég alázat – vagy bármi más - rá, hogy meghallja azokat, akik neki segítségére lehetnének. A se veled, se nélküled bűnös esete ez. Mert így mindannyian csak azt érezzük, hogy bűnösök vagyunk. Akkor is, ha konfrontálódunk, és akkor is, ha elfordulunk, és magára hagyjuk magát, és kénytelen kelletlen a közösséget is. Tudva, és eltöprengve azon, hogy valójában milyen közösség is az, mely Krisztusinak vallja ugyan magát, de képtelen vezetőjének olyan személyt választani, kinevelni, mert tiszteli és igényli is a vezető személyét, aki szolgálója lehet neki?

Lám. Sokat kellett beszélnem, hogy meghallhassam a válaszodat. Köszönöm Neked Istenem, hogy eszembe juttattad Barsi Balázs atya tegnapi elmélkedését. Visszalapoztam, ahol ezt olvasom: „A másik, nem kevésbé fontos dolog Isten imádása és a böjt, vagyis a test és a lélek teljes megnyílása, hogy meghalljuk és helyesen értsük a Szentlélek szavát, és a megfelelő személyeket válasszuk ki a különféle szolgálatokra. Az együtt végzett imádság és böjtölés tisztánlátással, érdek nélküli figyelemmel, belső szabadsággal ajándékozza meg a közösséget, mely nélkül nem lehet igazán jó döntést hozni. Ha azonban egy keresztény család, szerzetesi közösség, egyházközség tagjai hol a Szentlélekre hallgatnak, hol meg saját elgondolásaikat követik, ott hamarosan külső-belső zűrzavar támad. Csak a következetesen a Lélek utasításaira figyelő közösség vállalkozhat olyan nagy feladatra, mint a pogányok megtérítésének Barnabás és Saul napjaitól a mai napig és az idők végéig tartó hatalmas missziója.”

(Persze, Balázs atya tegnapi elmélkedésének első fele is tartalmaz megfontolandó gondolatokat, ezért ide idézem azt is: „A hivatások ügye nemcsak Isten ügye, hanem a miénk is. Isten országának kibontakozása nem felülről vezérelt program, hanem emberi kapcsolatokon, szabad döntéseket és kezdeményezőkészséget igénylő cselekvéseken keresztül valósul meg. A hivatások ébresztése Isten dolga, de az Isten ébresztette hivatások ápolása és nevelése a mi feladatunk.

Ennek egyik nélkülözhetetlen feltétele az Apostolok cselekedeteiben ma olvasott együttes tanúságtétel, közös igehirdetés. Fontos, hogy az ifjú levita tartozzon valakihez, aki már régebb óta az apostolkodásban dolgozik, és együtt hirdessék az igét. Az Isten igéje ugyanis nem csupán munkatársakat nevel, hanem a legmélyebb testvériséget alakítja ki közöttük, amely felülmúlja a vér szerinti összetartozást is. Az apostolutód nevelésének megvan a maga belső törvénye, amit még nyilvánvaló külső szükségre hivatkozva sem szabadna felrúgni, fiatal papokat idő előtt egyedül hagyva egy vidéki plébánián, esetleg még fél tucat filíát is a nyakukba varrva.” )

Igen Uram! Tehát Te már a tegnapi elmélkedésemben is megelőzted mai kérdésemet. Hiszen tegnap megadtad számomra a tanítást: mi a titka egy krisztusi közösség építésének. Amiben Barsi Balázs atyát is segítségül küldöd.

Küld el Uram lelkembe békességedet. Nem tudom, melyikre van nagyobb szükségem: békességedre, vagy bölcsességedre? Talán erődre, hogy cselekvővé válhassak, a Te közösségedben, és dicsőségedre úgy, hogy a Te szereteted e közösségben termékennyé lehessen, és áldozatunk, melyet Neked bemutatni szeretnénk, valóban közös áldozattá lehessen? Segíts meg bennünket, hogy egymásra találjunk, és közösségre lelhessünk azok, akik együtt képesek lehetünk Érted, és Mindannyiunkért tenni – imádsággal, böjttel és a Szentlélek kegyelmétől eltelt lélekkel! Ámen