Keresem kapcsolatomat

ApCsel 15,7-21 - Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, Péter felállt, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és hívők legyenek. És Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert nekik éppúgy megadta a Szentlelket, mint nekünk. Nem tett semmi különbséget köztünk és közöttük, amikor a hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni? Ellenkezőleg, mi hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, amint ők is.” Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt Isten a pogányok között általuk. Miután ők elhallgattak, Jakab szólalt meg: „Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem! Simon elbeszélte, hogyan és mi módon történt Isten látogatása első ízben azért, hogy a pogányok közül támasszon népet az ő nevének. Ezzel egyeznek a próféták mondásai is, amint meg van írva: „Ezután majd visszatérek, és felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, kijavítom falainak repedéseit, és ami romba dőlt, megújítom, hogy keresse az Urat a többi ember és minden nép, amely segítségül hívta nevemet - így szól az Úr, és meg is teszi azt”, [Ám 9,11-12] ami ismert volt öröktől fogva. - Ennélfogva úgy gondolom, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül megtérnek Istenhez, hanem meg kell írni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértől. Mert akik Mózest hirdetik, a régi időktől fogva ott vannak minden városban a zsinagógákban, és minden szombaton felolvassák azt.”

Jn 15,9-11 - Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.

Keresem kapcsolatomat, a mai napon, Jézus fenti, evangéliumban elhangzó szavaihoz. E gondolata az, ami meg szólít: „ … ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében”. Ebbe a kapcsolatba akar vonzani engem, mindannyiunkat. Nem akarom a személyes kapcsolatomat a „mindannyiunk” mögé elrejteni. Nekem a legfontosabb, hogy én milyen viszonyt lehetek képes Jézussal, és Jézussal közösségben az Atyával, ebben a jelen pillanatban, életállapotomban létesíteni, és megtartani. Ahol a megtartás, egy állandósult jelenlétet, megújítást, megújulást, éberséget, jelent.

Elmélkedésemben kezembe került e gondolatról szóló Chiara Lubich elmélkedése, amiből egy részt emelnék ide: „tehát megmaradni az Ő szeretetében. De valójában mit akar mondani ezzel Jézus?

Kétségkívül azt, hogy az iránta érzett igazi barátságunk jele és bizonyítéka parancsolatainak megtartásában rejlik. Ez a feltétele annak, hogy Jézus is viszonozza barátságunkat, és biztosítson bennünket a magáéról. De – úgy tűnik – még valami mást is szeretne mondani: azt, hogy parancsolatainak megtartása a Jézusra jellemző szeretetet hívja életre bennünk. Megismerteti velünk azt a szeretetet, mely Jézus egész földi életét áthatotta; mely által teljesen egy volt az Atyával, s mely ugyanakkor arra késztette Őt, hogy azonosuljon, eggyé váljon minden testvérével, főként a legkisebbekkel, leggyengébbekkel, legkitaszítottabbakkal.

Jézus szeretete meggyógyította a lélek és a test minden sebét, örömöt és békét ajándékozott minden szívnek, s megszüntetett minden megosztottságot azáltal, hogy a testvériséget és az egységet építette minden ember között.

Ha életre váltjuk szavait, Jézus fog élni bennünk is, s minket is szeretetének eszközévé tesz majd.”

E gondolatát úgy szemlélem, hogy minden része a lelki életemnek, ami történésemmel együtt jár. Mert minden kimozdít abból a nyugalmi állapotból, ami a Lélek ösztönzésére eredendően a változatlanságom. Az élet változás, változó, úgy térben, mint időben. Amivel semmi újat nem mondok, de tudatosítani próbálom a magam számára, hogy a változás – vagyis minden ami változás – az én életemben, az Isten szolgáló szeretete akar lenni számomra, mellyel szabad akaratom szolgálatában akar állni. A szeretet cselekvésére próbál ráállítani, miközben képessé lehetek arra, hogy megfeleljek, beleilleszkedjek Krisztus parancsaiba. A Jézusra jelelemző szeretet életre keltése, amire vágyódom: megtestesíteni gyarló, esendő, bűnös, és csökönyös testemben azt a szeretetett, mi mindent eltűr, mindent elvisel, és minden jó szolgálatára alkalmas lehet. Igen, boldog akarok lenni. De tudom, hogy csak akkor lehetek boldog, ha ráérzek a krisztusi szeretet életére, megélésére. Tudom, hogy Jézus akarata, szándéka, vágya az, hogy tanítása által bennem is megdicsőüljön az Atya, akinek az akaratát azért teljesíti Jézus, hogy az Ő öröme bennem legyen, és örömöm így teljessé legyen.

Segíts engem Te, ki a Szentlélek kegyelmei által, az Atya, a Fiú és a Szentlélek háromszemélyű egységében lefoglaltál engem! Ámen