Világos beszéd. Világos beszéd?

ApCsel 12,24 - 13,5a - Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit Márknak is neveznek, magukhoz vették. Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére, és Saul. Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: „Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam őket!” Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították őket. Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusba hajóztak. Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt.

Jn 12,44-50 - Jézus pedig felkiáltott, és így szólt: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.”

Világos beszéd. Világos beszéd? Jézus beszédére rávilágít, mindenesetre, a hit fontossága az ApCsel 13,2-5. Legelőször is, ebből az ApCsel részletből én azt érzem ki, hogy mérhetetlen alázattal, tudatossággal, elhatározással, türelemmel, mértékletességgel kezdenek böjtbe, imádságba. nincs érzelem, de van férfias kötelezettség vállalásra készség, képesség, hajlandóság, amihez kérik a Szentlélek segítségét. Nincs karrierista hajlam, önmagam mutogatása, vagy önkifejeződés, villongás, személyeskedés, kényszerűség és függőségi játszma. Hit van! Abba a Krisztusba vetett hit, amit nem fertőz meg egy vallási közösség hivatalnoki gépezete, vagy bürokratikus szabályozása. Felül képesek emelkedni minden kispályás középszerűségen. Egyedül a hitüket engedik érvényesülni. Amit erőnek mondunk. Bár nem is erő, hanem az a határozottság, tudatosság, ami állhatatossá és következetessé teszi az embert Isten szolgálatában való cselekvésre. Ami persze, végül erővé lesz, és mint erő, cselekvővé teszi az embert. De nem önérvényesítővé! Közösségi emberként cselekvővé.

Erről beszél Jézus is, amikor felépíti az isteni képességei által az emberi összefüggéseket. Csodálatos, és követendő. ki menyire képes. Csak, ha nem vagyok képes a teljességre, attól engedjem azt eljutni a nálam magasabb szintre, aki arra képes! Míg ki nem alakul az a közösség, mely engem is segít ahhoz, hogy teljességre juthassak e közösség által. Jézus nagyon pontosan minden összefüggésbe önmagát csak katalizátorként állítja bele. Ugyan így kellene tennünk nekünk is. Akár papa az illető, akár világi. Mert a papi hatalom sem teszi az embert mindenhatóvá. Erre próbál rámutatni Ferenc pápa is. Lám, minden megszólalásában, tanításában kéri, hogy mi, akikhez szól, imádkozzunk érte. Azért, hogy a hatalom meg ne részegítse, meg ne tévessze. Tudjuk, hogy nem könnyű ez. Esendő minden ember, még a pápa is, aki tudja magáról, és elhiszi magáról, hogy ember! Tanulságos, és figyelmet érdemlő. Sőt, követelő.

Hálát adok Neked Istenem, hogy nem adod fel! Hogy mindig van rá ötleted, hogy bennünket észre téríts! Köszönöm, és áldalak! Dicsőíteni akarlak mindörökké, és minden időben! Ámen