Amikor Jézus szavain sokan megbotránkoztak

ApCsel 9,31-42 - Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával. Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!” Erre ő azonnal fölkelt. Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben. Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: „Ne késlekedj hozzánk jönni!” Péter erre útrakelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: „Tabíta, kelj föl!” Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él. Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

Jn 6,60-69 - Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: „Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: „Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: „Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: „Talán ti is el akartok menni?” Simon Péter azt felelte: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Amikor Jézus szavain sokan megbotránkoztak, akkor Jézusnak nem akad más válasza rá, csak az, hogy azok „az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet”.

Az Ige szó vallási jelentéséről ezt tudhatjuk: „Az Ige (görögül: Logosz; latinul: Verbum) nagybetűvel írva Isten kinyilatkoztatása a Bibliában. Ebben az értelemben használva szokás (főleg protestáns körökben, de katolikusoknál sem ritka) egyes bibliai szakaszokról (vagy akár egyetlen bibliai versről) mint „egy igéről” beszélni (ez esetben kisbetűvel). A nagy kezdőbetűvel írt Ige a Szentháromság második személyét, Jézust, a Fiúistent is jelenti, akinek Isten kimondott szavával való azonossága keresztény hittétel.”

Jézus szájából az „ige” az Atya kinyilatkoztatását jelenti. Ami annak a számára az, akit az Atya magához vonz, és aki e vonzódást magára érti, magára veszi. A tudatos hit megélésével válik számomra Jézus szava igévé!

Na most, amíg a vallásról beszélünk, addig az ige nem képes életté lenni. De, mert az nem lett még a bennem lévő Lélek részévé. Nem válhatott azzá, mert lelkemet nem tártam ki a befogadására. Mit értsek azon, hogy kitárom. Szükségem van az életemben megtapasztalni Istennek, az Atyának és Jézus Krisztusnak a vonzását. Keresnem kell az alkalmat rá, a találkozásra. Ha valaki emberrel találkozni szeretnék, megismerni, akkor keresem az alkalmat rá, hogy szóba állhassak vele, majd egy randevút, egy eseményt szervezzek meg, egyeztessek le vele. A legrosszabb ilyen randevú megbeszélése: gyere el velem egy moziba. Ott nincs ismerkedés, csak élvezem az illető társaságát. Vagyis a bennem élő énét szeretgetem, de nem Őt, aki valójában. Beszélgetés, társalgás, és információ cseréken keresztül ismerhetem meg a másikat. Istennel ez az ima. Amin keresztül meghívom, behívom az életembe. Befogadom, és elkezdek Vele ismerkedni. Míg végül meghallom Igéit, és Ő, a Szentlélek kegyelmei által, végül Lélekké és életemmé lehet.

Uram, én Istenem, Aki Jézus Krisztus Istene vagy! Ebben az elmélkedésben is hívlak, lépj be az életembe, és alakítsd az életemet a Te életeddé. Hogy lelki emberré lehessek a szív szeretete és imádságos cselekvő élet által! Ámen