A ragaszkodás és a használat
ApCsel 6,8-15 - István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: „Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.” Ily módon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: „Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.
Jn 6,22-29 - Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: „Mester, mikor jöttél ide?” Jézus azt felelte: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”
A ragaszkodás és a használat közötti mezsgyére akar ráállítani bennünket Jézus akkor, amikor enni ad, de eközben arra az ételre irányítja a figyelmünket, melyre a léleknek van szüksége.
Richard Rohr mondja: „Ahogy a test nem élhet táplálék nélkül, úgy a lélek sem élhet az élet értelmének ismerete nélkül. … Az emberek értelmet keresnek mindenütt, és az, hogy megtaláljuk élményeink mélységes értelmét, nem csupán a lelkiség másik neve, hanem maga az emberi boldogság.”
A lélek a hit nélkül halott. Ha a lélek halott, akkor a test sem éli, élheti az életét! Csak az árnyékát veti az életnek. Azonban ne tévesszen meg bennünket saját árnyékunk, mert az árnyék nem mi vagyunk. Bár mi vetítjük az árnyékot, ha világosságban vagyunk. Mert nincs világosság sötétség nélkül. És, mert van sötétség, van árnyék is. De nekünk a hit fényében kell megállnunk, megélnünk és tükröznünk a fényt.
„Ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.” [Jak 2,26] Bizony, aki tettekkel él, árnyékot is vet. De mi a tettekre figyeljünk, és ne az árnyékra.
Az élet, a boldogság megtapasztalása. Boldoggá lenni és boldoggá tenni, hitbéli egyszerűség, és nagyszerűség. Istenem, a Te dicsőségedre, dicsőítésedre szeretnék nagyszerűvé lenni! Ámen
