Ha Jézus ezt mondani volt képes

1Jn 1,5 - 2,2 - Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

Mt 11,25-30 - Abban az időben így szólt Jézus: „Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16]. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.”

Ha Jézus ezt mondani volt képes, hogy „az én igám édes és az én terhem könnyű”, akkor ki mondhatja a sajátjáról, hogy az elviselhetetlen. Az igaz lehet, hogy nem vértezem fel magamat terhem ellen Krisztus, és Krisztusban az Atya szeretetével. Pedig Jézus hajlandó, képes, és kész is rá, hogy minden terhünket magára vegyen, aminek elviselésére gyengénk, és erőtlennek érezzük, és aminek íze számunkra túl keserű, vagy ízetlennek érezzük, ami megint csak olyan teherként nehezedik ránk, aminek elhordozására képtelennek tartjuk magunkat.

De, azért nem árt, időben végig gondolni azt, hogy mennyire vagyok méltatlan ahhoz a teherhez, ami rám nehezedik? Amit lehet, hogy magam vállaltam, vagy ha nem is vállaltam, de a a magam ügyetlensége, értetlensége, vagy szándékosságom okozott magamnak. Amikor erősnek éreztem magam az elutasításban, a gőgben, az úrhatnékomban, akkor keletkeztettem a terhemet.

Én sokszor érzem úgy, Jánosnak e mondatát, hogy „azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk”, mintha a világosságot, Krisztus világosságát nem értenénk meg. Sötétségnek képzeljük, mert pontosan a hitünk, az a magunk kreált, és magunknak jó hitünk, a vallásoskodásunk vakít meg bennünket. Hogy képtelenekké leszünk a szívünkkel látni, és a jót felismerni. Mindazt, amit életünkben a Gondviselő Isten szeretete hárít el tőlünk, vagy pontosan ad meg számunkra, hogy el ne szálljunk.

Pál, aki bizony tanult és jól képzett zsidó ember volt, érezte a maga bőrén és kellő tanulságul szolgál a számunkra: „Utasítsd el a képtelen, ostoba meséket, inkább gyakorold magad az istenfélelemben. A test gyötrésének ugyanis kevés a haszna, de az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kapcsolódik hozzá.” [1Tim 4,7-8] Az Istenbe vetett hit az, amiből fakad az Istenfélelem. Hiszen, az nem más, mint Igazságába öltözködni, életté váltani. Persze, erre a hitre úgy juthat el ember, ha elfogadja, tudomásul veszi, és szívébe zárja ezt a titkot, amit Jézus sóhajt fel szívéből: „Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Erre a közösségre hív bennünket Jézus! Hiszen Benne egyesül – e világ számára, kik romlandóságban élünk – Isten minden bölcsessége, és válik felfoghatóvá ember számára az, mi isteni! „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16].”

Végre értsük meg mit jelent az: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” [Jn 15,16] – Én vétkem, én igen nagy vétkem, hogy bár akarom, nem értem. Vagy, ha értem is, szívemig nem ér el.

Gyújts világot bennem Istenem, Szentlelked által, irgalmasságod által, kiengesztelődésed által, a megváltás ereje által! Elhinni segíts nekem, hogy romlandóságom sem lehet nagyobb kincs e világ számára, mint romolhatatlanságom, mire Te nyújtasz garanciát. Csak mernem kell az általad adott garanciára épülnöm. Ámen