Uram, Istenem, szeretlek!
ApCsel 4,23-31 - Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: „Urunk, te vagy az, aki alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van [Zsolt 146,6; Kiv 20,11], aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad: „Miért acsarkodnak a nemzetek s terveznek hiúságokat a népek? A föld királyai felkeltek, egybegyűltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen” [Zsolt 2,1-2]. Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék. Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.” Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
Jn 3,1-8 - Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik főembere. Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát.” Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?” Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Ami a testből született, az test, és ami a lélekből született, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.”
Uram, Istenem, szeretlek! Aki magadat megmutatod, megismerhetővé teszed a Szentírás oldalain keresztül. Esszenciáját nyújtod át magadról, hogy személyesen a számomra megismerhetővé legyél. Úgy, ahogy ember megismerheti Teremtőjét, Üdvözítőjét, kiengesztelődésre, megbékélésre, belenyugvásra készen arra is, ha emberhez méltatlan döntésre szánnám el magam, és akkor is, mikor emberhez méltatlan döntésre szántam el magam. Ezt az embert változatlanul, állhatatos, alázatos, és szelíd, ugyanakkor mértéktelen és túláradó szeretettel szereted! Felajánlva erre az életre a lehetőséget: újjá születni: vízből és Szentlélekből! Mert e tárt kapukkal vársz és vágyakozol rá, hogy besétáljak, szabad akaratommal és a Te irgalmas szereteteddel országodba, Isten országába!
Azzal a szeretettel szeretsz, amit meg nem érdemelhetek. Amit „irigylek” tőled, mert szeretném legalább szeretteimet a Te szereteteddel szeretni. De még jobb lenne, ha képessé tudnék lenni minden embert a Te szereteteddel elfogadni, elviselni és megbékíteni Veled. Tükrözni feléjük a Te szeretetedet, mely láthatatlan, és mégis boldogító, és üdvözítő is egyben. Szentté lenni, úgy, hogy megszentelődjön Veled a világ, de mert én magam is képessé leszek „egy szívvel-lélekkel” közösségre jutni azokkal, akiktől várod, vágyod, hogy teljesüljön Fiad műve.
Betelni a Szentlélekkel! A Bátorság Lelkével, az Igazság Lelkével, a Szeretet Lelkével, a Megszentelődés Lelkével, a Megismerő képesség Lelkével. Mert megismerni akarlak Istenem, hogy bátran hirdessem „Isten igéjét”!
Valahogy úgy, ahogy erről Barsi Balázs atya elmélkedik mai írásában:
»Péter és János által a Szentlélek ma a hiteles keresztény szemlélődésre és az ebből fakadó imádságra tanít bennünket. Négy összetevője van ennek a hiteles szemlélődésnek, s így a keresztény imának és életnek is. A keresztény szemlélődés nem okok után kutat, hanem a hit figyelő szemével egységben látja ezt a négy elemet: azt a valóságot, amelyet mi magunk tapasztalunk; a teremtés isteni tényét; az ószövetségi kinyilatkoztatást és a mi Urunk, Jézus Krisztust, a Feltámadottat. Ez a négy elem úgy kapcsolódik össze, hogy mindazt, ami történik velünk, Isten kinyilatkoztatásának fényénél értelmezzük. A kinyilatkoztatás első igazsága pedig a teremtés, vagyis az, hogy létezésünk mindenestől a teremtő Istennek köszönhető, aki a nemlétezésből hívott elő és tart fenn bennünket. Az ószövetségi kinyilatkoztatás azért lényeges, mert Isten választott népének adott üzenete keresztény létünkre is érvényes, végső értelmét pedig éppen Jézus Krisztus halálának és feltámadásának fényében nyeri el, hiszen Jézus az a kulcs, amely az Ószövetség zárját megnyitja értelmünk előtt, s akiben beteljesedik mindaz, amit Isten Izraelnek megígért.
Az az imádság, amelyben ez a négy elem együtt található, mindenekelőtt az Egyház zsolozsmája. Benne a zsoltárok az Ószövetségben adott isteni kinyilatkoztatást foglalják össze imádság formájában, és már a Jézus Krisztusban nyert beteljesedés fényében. A teremtés titkát pedig nem csupán a zsolozsma zsoltárai és himnuszai idézik fel, hanem mély értelműen utal rá a zsolozsmázás maga, amely átszövi a nappalt és az éjszakát, s ezzel az idő egészét, valamint cselekedeteinket, életünk minden eseményét a teremtő Istennel hozza kapcsolatba.
Taníts meg, Urunk, minket úgy imádkozni, hogy Benned szemléljük és ítéljük meg saját helyzetünket és a világ dolgait, s add ajkunkra a zsoltárok szavait, melyek egyszerre születtek az emberi szív keresetlen őszinteségéből és a Szentlélek ihletéséből.« Ámen
(http://barsitelekmm.blogspot.hu/2014/04/husvet-2-hete.html)
