Ma is így kellene gondolkodnunk

ApCsel 2,36-41 - Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!” Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: „Mit tegyünk, férfiak, testvérek?” Péter azt felelte nekik: „Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak [Iz 57,19], de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.” Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: „Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!” Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

Jn 20,11-18 - Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz?” Ő azt felelte nekik: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!” Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: „Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.

Ma is így kellene gondolkodnunk, ahogy Péter intette a népet: „Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!”

Kereszténységünkben, ha elkülönülteknek tekintjük magunkat a világtól, akkor jószerivel lenézéssel, lesajnálással a világ irányában. De ez hiba, nem jó, és helytelen.

Mert akkor, amikor a fenti érzésekkel vagyunk, akkor az emberek iránt vagyunk úgy. Míg Krisztus neveltetése által nem az embert kéne elutasítani, lenézni, stb. hanem a bűn és a bűnös cselekedetektől elhatárolódnunk. Persze, ez nem könnyű.

Milyen nehéz minden emberben meglátni az Urat! Azzal hárítunk, hogy manapság milyen sok a rossz, és a jóval való visszaélés. Mennyire kell vigyázni, ébernek lennünk, hogy ne tűnjünk naivnak, idealistának. Helyes ez a hozzáállásunk?

Ugye, hogy nem. Én úgy gondolom, hogy ez a hozzáállásunk abból ered, hogy védekezünk. Azért védekezünk, mert hitünkben Istentapasztalatunkban magunk sem vagyunk bizonyosak. Hitünk gyengesége, ami visszavezethető odáig, hogy az interneten minden szemetet megnézünk, elfogadunk, minden TV műsoron jókat nevetünk, még azokon is, amelyek személyiségünket – talán észrevétlenül, de – torzítják, kórosan befolyásolják, vagyis elvilágiasodásunkat garantálják, és művelik. Bizony, a keresztény élet egy bűnös és leértékelődött, Istentől elidegenedett világban sokkalta tudatosabb életet követel meg, vagy követelne meg, aminek úgy tűnik, hogy képtelenek vagyunk eleget tenni. Ezért nagyon lényeges az az újfajta kommunikáció Jézus transzcendens üzenetére, hogy bizony a bűneinket elvenni kész, ha mi átengedni merjük, bírjuk, még akkor is, ha tudjuk, hogy újra el fogjuk követni azokat. Mert nem csak bűneinkben, de gyengeségeinkben is szükségünk van Isten irgalmára, megbocsátására. Tudva azt, hogy Isten logikája nem kötődik e világ logikájához, és nem függ a mienktől sem. Nekünk kell az Ő logikáját megismernünk, és abba belehelyezkedni. Hitünkben meg kell erősödnünk annyira, hogy elhiggyük, szemrebbenés nélkül, de szemlesütve, hogy vissza-vissza térhetünk Urunk gyóntató ölébe ugyanazokkal a bűneinkkel, gyengeségeinkkel. Ugyanis, lássuk be, hogy Nekünk van szükségünk az Ő bűnbocsánatára, a felszabadításunkra. Mert szeretnénk elhinni, hogy képesek lehetünk jobbá lenni.

Segíts ebben a hitünkben bennünket Istenünk, hogy beléd helyezni merjük jövőnk álmait, terveit. Melyhez reményünket abból a múltból merítünk, melyet jelenünkben újra meg újra megélni, megtapasztalni és megvallani szeretnénk a hit kegyelmében! Ámen