Jézusról én, ma azt látom

Szám 21,4-9 - Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot és Isten és Mózes ellen lázadt: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.” Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: „Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!” Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: „Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.” Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.

Jn 8,21-30 - Majd ismét szólt hozzájuk: „Elmegyek, és keresni fogtok, de meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre azt mondták: „Csak nem öli meg magát, s azért mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”?” Ő azt felelte nekik: „Ti innen alulról vagytok, én meg felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a világból. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” Erre azt kérdezték: „Ki vagy te?” Jézus azt felelte: „Ugyanaz, amit mondok nektek. Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igaz, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam.” Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik. Ezért Jézus így szólt: „Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem. És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves előtte.” Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.

Jézusról én, ma azt látom – ebből a jelenetből -, hogy megszenvedi emberi mivoltát. Szétfeszíti őt emberlátása, és az Atyával való egysége. „Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igaz, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam.” Szeretné átadni nekünk, embereknek azt, amit általa az Isten akar magáról közölni velünk. De érzi, megéli, a maga bőrén tapasztalja, hogy mennyire nem vagyunk képesek mi emberek úgy gondolkodni, ahogy Isten.

Mikor már látja, hogy a leglényegesebbet nem képes megértetni, akkor kínlódásában visszavonul az Atya árnyékába: „Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem. És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves előtte.” A sokaság, akik szavai nyomán – János elmondása szerint – hittek benne, én úgy gondolom, hogy nem értették a szavait, csak azt érzékelték, hogy micsoda tűz, erő, van szavaiban. Mert Jézus meggyőző ereje a tanításaiban, még akkor is, ha olyanokat mondott, amit nem értettek az emberek, pontosan az isteni erő volt. Amikor Jézus azt mondja, hogy „Ti innen alulról vagytok”, szerintem azt akarja kifejezni, hogy vallásosak vagytok, akik a törvényeitek között éltek, emberi erővel törekedtek megfelelni annak, amit előírnak a számotokra, de nem birtokoljátok azt a hitet, ami onnan felülről való. De, mert a törvényeknek sem vagytok képesek megfelelni, és hitetek sincs, meghaltok bűnötökben. Míg, ha legalább hitetek lenne, akkor tőlem, általam – vagyis Jézus által – megváltásotok, lehetne, mert én általam irgalmat találnátok az Atyánál. „Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.”

Valójában, nem tudom mi van az Atyánál, mi az, amit tartogat a számomra. De azt hiszem, Krisztus által, hogy az javamra való! Hiszem az Atya szentségét, hatalmát élet és halál felett, és hiszem, hogy a Fiú által, tőle való, hogy mi higgyük az Atya irgalmas szeretetét. Így, amit hihetek Jézus által az Atyáról, Istenről, amiben a Szentlélek engem megerősít, biztosítottnak érzem, hogy arra bizonyosan szükségem van.

Hálát adok Neked Istenem, hogy számomra, kicsiny ember számára magadat adod nekem. Így áldásod, megszentelő kegyelmedből Hozzád szegődöm, hogy életem legyen Benned. Ami jelenvalómban téged megszentel áldásodra és dicsőítésedre lehetek. Köszönöm a hitemet Neked, és kérlek, hogy minden nappal erősíts meg e hitben! Ámen