Jer 7,23-28 - hanem ezt a parancsot adtam nekik: Hallgassatok szavamra, akkor Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek! Járjatok mindig azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen! De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hanem gonosz szívük megátalkodottságában annak tanácsai szerint jártak; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat. Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, mind a mai napig küldtem hozzátok valamennyi szolgámat, a prófétákat; nap mint nap, idejekorán küldtem. De nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, és még gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik. Ha elmondod nekik mindezeket az igéket, nem fognak rád hallgatni; ha szólítod őket, nem fognak válaszolni neked. Azért mondd nekik: Ez az a nemzet, mely nem hallgatott az Úrnak, az ő Istenének szavára, és nem fogadta meg az intelmet. Elveszett a hűség, eltűnt a szájukból.
Lk 11,14-23 - Egyszer kiűzött egy ördögöt, amely néma volt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt, a nép pedig elcsodálkozott. De közülük néhányan így szóltak: „Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.” Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: „Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.
Ki az erősebb? Nálam az ördög, de az ördögnél Isten! „Aki nem gyűjt velem, az szétszór”!
Mégis, az emberi együgyűség, kényelem, önimádat, …, szóval az ember az, aki szabadságában sebezhetővé válik, ha nem maga válassza meg élete urát. Az, hogy szabad vagyok, az válhat hasznomra, legalább is javamra; de vesztemet is okozhatja. Na jó, ne fogalmazzunk ilyen durván, mondjuk azt, hogy ellenemre. Azonban ez a „na Jó”, a kegyesség – amivel kegyelmezünk magunknak, amivel felmenthetjük magunkat az önmagunkért való felelősség alól. Indokolunk, és ideologizálunk. Mércéket szabunk, azt mondjuk, hogy addig még elmehetek, de attól tovább nem. Csakhogy, ahogy megszabtuk magunk számára az addigot, úgy kegyeskedünk azon is lazítani, míg végül feladjuk a határokat, korlátokat, melyeket magunk szabtunk, de mert nekünk az a pillanatnyilag kedvező.
Beállok az imént olvasott jelenet tömegébe és figyelek.
Jézus csodát tett, a csoda megtörtént. Felhördül a tömeg, ahogy annak történnie kell: mindenki elcsodálkozik. De ez az első reakció, amit követ a második. Ami már nem ilyen egységes. Elkezd a tömeg zsibongni, ideologizálni, magyarázni, indokolni, okoskodni: mit láttam, és mi van a mögött, amit láttam? A hit és kétség, mondjuk úgy, hogy a Lélek, és a Gonosz kezd el munkálkodni. A Lélek szeretettel, megengedőn – mert a szabad akaratát az embernek tiszteletben tartani képes, hajlandó, nincs benne uralkodási vágy – van jelen. De a Gonosz, aki az imént teret vesztett, teret akar nyerni. (Ismerjük a másik szentírási részből, hogy a tisztátalan lélek, ha visszatér, és tisztán találja a házat, akkor elsiet és hoz hét, nálánál is gonoszabb lelket (l.:Mt 12,43-45), hogy úgy vegyék birtokba a házat.) És az ember hagyja, sőt, behívja, mert úgy szeret okoskodni, és bölcselkedni. Jobb nekem, ha nekem van igazam és nem a másiknak. Ez az az eset, amikor már nincs köze a tömegnek a történethez, csak önmagával van elfoglalva, és azzal, hogy a másiknál okosabb lehessen. Én legyek a középpontban! Jézus látja gondolatainkat, melyeknek engedelmeskedni készek vagyunk, a Lélek szava ellenében. Közömbös, hogy miket fröcsög a gonoszság, Jézus még figyelmezteti a népet a maga oktalanságára, de azzal zárja le: „aki nincs velem, ellenem van”.
Ez az az emberi magatartás, ami utat enged a Gonosznak. A tudattalan, az ösztönösség,a vágyak önös és önző burjánzása az, amit kihasználni kész a Gonosz. Ezzel szemben, ha az ember elkötelezi magát Isten oldalán, a kétségét, és önző érdekét nem engedi érvényesülni, tehát tudatosan hozza meg döntését, okoskodásnak nem engedve, akkor falat állít maga és a Gonosz közé, de arcával, teljes testével – testbeszéd - Isten felé fordulva, vagyis szeretetére ráhangolódva, imádva, és tisztelve engedelmességet gyakorol.
Segíts meg Istenem, hogy felnőtt fejjel, fenőt józansággal, bölcsességgel, szeretetedet rajtam megtapasztalva, képes legyek levonni a tettekre sürgető figyelmeztetést. Ösztönözzön szereteted a jóra, és igazságod megélésére! Ámen
