Mária az első újszövetségi asszony.
Iz 7,10-14 - Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!” De Ácház azt mondta: „Nem kérek, és nem kísértem az Urat.” Erre a próféta így szólt: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.
Zsid 10,4-10 - Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért mondta, amikor a világba jött: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked. Akkor azt mondtam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy megteszem, Istenem, a te akaratodat.” Először azt mondja: az „áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked”, amelyeket a törvény szerint mutatnak be. Aztán azt mondta: „Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat” [Zsolt 40,7-9G]. Megszünteti az elsőt, hogy a helyébe a következőt állítsa. Ezzel az akarattal szenteltek meg minket Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által.
Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.
Mária az első újszövetségi asszony. Akkor lett azzá, mikor képessé lett kimondani, hittel vallani azt, amit ember addig nem érthetett, és nem hihetett, hogy megtörténhet: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.” De, mert ilyen még nem volt! Az ószövetségben, Ábrahám és Sára esetében, ami az ember számára kérdésként merült még fel (Ter 18,14), de Jóbnál már bizonyosság (Jób 42,2), az Mária esetében érvénybe lép: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”; hiszen gondolat sincs Istennél, mi lehetetlen! A szeplőtelen fogantatással, Isten megtestesülésének módjával ebben akar Isten megerősíteni engem, ma.
Mária esetében - hiszen, mindenekelőtt Őt vagyok kénytelen szemlélni - a hitből fakadó nyitott kérdés gondolkodtat el. Tudni kell bölcsen kérdezni. De, ez a bölcsesség, az Isten jelenlétéből fakadó bizonyosság felcsendülése az emberből. Tudom, mert hiszem, de még nem értem. De, mert hiszem, elfogadom; de mert velem kell, hogy megtörténjen, érteni is szeretném. A hit tudatosultságáról vall Mária. Ez a roppant egyszerű, de szent leány, akihez társul itt, a megnyilatkozásában Isten Szent Lelke. Ismerte Isten Mária hitét, az biztos, melyet szabad akaratával bizonyított, és amit elfogadott Ő, a magasságbeli, azért, hogy Vele közösséget alkotva beléphessen a teremtett világba a megtestesülés közönségességével.
Amit az ember félelemmel tisztelhet csak. Azonban, lám, megengedő az ember számára, hogy kérdezzen, ha többet szeretne abból érteni, mint amit érthet ésszel, de hitével elbírni képes lehet! Kétség nélküli hittel! Ez a félelem nem azonos azzal a félelemmel, mely kétkedő, bizonytalan - mert nem a tisztelet félelméről szól. A hitből felsóhajtó félelem, mely tisztelet fejez ki, a hitből forrásozik.
Ami Máriában még felismerek, az az Isten végtelen alázata, tisztelete teremtménye iránt, akit a maga képére teremtett, de szabadnak. Még teremtőjétől is szabadnak. Nincs függőségi viszony Teremtő, és teremtménye között. Ennek ellenére is, nélküle semmit sem akar véghezvinni tervéből. Csak, és kizárólag az emberrel együttműködve akarja az ember üdvösségét. Minden egyes emberrel kapcsolatban, micsoda vágy, micsoda szomjúság van - lehet Istenben az iránt, hogy kimondja: „legyen nekem a te igéd szerint.” Máriának e szavai nyomán hajlandó, vagy talán képes (?) az Isten - a Fenséges, a Hatalmas, a Mindenség Ura - végrehajtani a csodát: " Magasságbeli ereje megárnyékoz téged"!
Ennek kapcsán, Istennek egy másik, egy sokkal általánosabb - talán éppen ezért az ember nem érzékeny iránta - csodája sejlik fel bennem: János evangéliumában olvassuk: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága." [Jn 1,1-4]. Ha az Isten-Fiú kezdettől van, akkor a megtestesülése - az Atya-Isten által az ember Máriában történt fogantatásával - kezdettől való. Ettől a kezdetektől a teremtett ember és Isten lelke is egy, vagyis: bennem a megtestesült Isten öröktől való. Mit akarok ezzel kimondani? Azt a felismerésemet, bizonyítottan, hogy ember nincs, nem létezik Lélek nélkül, vagyis okvetlenül a test halálával az ember lelke visszaszáll tulajdonosának birtokába, hatalmába. Így rendelkezésébe kerül, sorsa felöl ezért a Fiú lesz az, aki az Atya szándéka szerint döntéshelyzetbe kerül, mert hiszen, Ő saját magán megtapasztalta a világ terhét, mely reális döntéshelyzetébe állítja velünk kapcsolatosan. Ez alapvető élet motívuma az embernek, ha bírja hittel, mely szellemét és gondolkodását, életről és halálról alakíthatja.
Így vagyok önmagam számára titok, és titok számomra Isten is. De ezt a titkot csak én egyedül ismerhetem fel, kérhetem és kaphatom meg a magam számára Istentől, hogy Vele közösségre, egyedüli közösségre leljek, már most, a jelenben is. Ezért állítom, hogy nincs két világ ember számára.
Ez a világ Istené! Miért lenne e világon túl, elidegenülten a világtól Isten? E világ lelke Isten. De, mert túlzottan is anyagi a létünk, fel sem tudjuk fogni, hogy Vele és Benne élünk. Talán, halálunk után ezért leszünk nagyon megdöbbenve, megszeppenve, és megilletődve. Értetlenségünket, és másvilági állapotunkat talán úgy sikerülne, lehetne jobban elviselnünk majd, ha már most megkíséreljük, hogy alkalmazkodjunk, magunkra próbáljuk azt a létállapotot. Szeretetben élni.
Istenem, Te egy nagy kihívás vagy az Ember számára. Így számomra is. Aminek a Szentlelked kegyelmi ajándékai nélkül képtelen vagyok megfelelni, elfogadni, tudomásul venni – ahogy Richard Rohr megállapítja az Emelkedő zuhanás című könyvében: „Az érett emberség se nem támadó, se nem védekező, hanem abban áll, hogy végül elfogadjuk: a valóság az, ami va.”. Legyen nekem a Te akaratod szerint!
„Urunk Jézus, Édesanyád csak az után mondott igent, hogy meggyőződött róla, Isten küldöttje járt nála. Ezután viszont nem tétovázott beleegyezését adni, hanem készségesen átadta értelmét és akaratát, testét és lelkét Isten terveinek szolgálatára. Kérünk, add kegyelmedet, hogy ma, amikor a Hiszekegyet mondva térdet hajtunk a megtestesülést megvalló szavakra, testünknek ez a mozdulata fejezze ki elménk értelmes meghódolását, akaratunk beleegyezését, érzelmeink megnyugvását a mennyei Atya ránk vonatkozó terveiben.” (Barsi Balázs atya)
„Ma megtestesülésedet szemléltem Mária testében, ahogy megmentésemre jöttél. Elképzelem, hogyan beszélgetett veled Mária, mikor felfedezte jelenlétedet saját testében. Szeretném követni példáját. Szeretném megköszönni, csodálni és dicsérni azt, amit szeretetből tettél értem. … megtetted, mert rám gondoltál, az én örök megmentésemre.” (P. Patrick Butler LC) Köszönöm Istenem! Örök hálával, és dicsőítéssel akarok ezért élni, Neked!
Neked pedig, Boldogságos Szűz, Istenanya, köszönöm, hogy Benned lelhetem meg az anyaság legméltóbb tiszteletét, és így minden asszony, leánygyermek tiszteletét, akik élő és valóságos, mindazon túl az Atya által megáldott tabernákulumai is Isten Szent Lelkének. Ámen
