Van, amit nem értek Jézus szavaiból

Jak 2,14-24.26 - Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: „Menj békében, melegedjél és lakjál jól!” - de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: „Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.” Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet. Hiszed, hogy egy az Isten - és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt - és mégis remegnek! Akarod azonban tudni, ó balga ember, hogy a hit tettek nélkül halott? Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei által igazult meg, feláldozva fiát, Izsákot az oltáron? [Ter 22,9] Láthatod, hogy a hite közreműködött a tetteinél, és a hite a tettek által lett tökéletessé. Így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: „Ábrahám hitt Istennek, ezt igazságul tudták be neki” [Ter 15,6], és Isten barátjának nevezték [Iz 41,8]. Látjátok, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által. Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül.

Mk 8,34 - 9,1 - Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a parázna, elfajult és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.” Ezután így folytatta: „Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal.”

Van, amit nem értek Jézus szavaiból, mert még nem jött el annak az ideje, hogy értsem. De lehet, hogy még nem jött el annak az ideje, hogy bárki is megértse! Mert vajon egyértelmű lehet a számunkra, hogy mit akart mondani ezzel Jézus, hogy „vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal”?

Éppen ezért, maradok egyelőre Jézusnak annál a gondolatánál, amit szeretnék megérteni, és mert arra hív meg most a Lélek, hogy arra koncentráljak. Ez pedig így szól: „… aki szégyell engem és az én igéimet ebben a parázna, elfajult és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.”

Jakab apostol Ábrahámot idézi példaként, mint a hit cselekvő példáját. Jézus pedig azt mondja, hogy "aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért?"

Ha bennem hit nincs, mindezt meg tehetem. Azonban, ha megteszem ezeket, csak mert ezt tanították a számomra, hogy meg kell tennem, vagy, mint tőlem elvárt, mint "jó kereszténytől", az ettől még nem lesz a hit cselekedete. Vagyis cselekedetem képmutatás, ami lejáratja kereszténységemet, mert átjön az, hogy öncélú a cselekvésem. Pontosan az, hogy valamit megszerezni akarok, ahelyett, hogy odaadnám magamat valakinek, valakiért.

A másik véglet ebben az, amikor tiltakozva az álságos keresztény magatartás ellen, mert nem akarok én sem olyan lenni, mint ők, szégyenből kerülöm a hitem megvallását. Ebben „a parázna, elfajult és bűnös korban”. Jobb, ha belátjuk, őszinték leszünk magunkkal, hogy kereszténységünk is a parázna, elfajult és bűnös korkép része. Nem vagyunk azon kívül, hiába szeretnénk. Az kevés, ha szeretnénk többek lenni, de hitünkkel nem szolgálunk rá, hogy többeknek tarthasson bennünket a világ, és még Isten is! Bizony, ahhoz, fel kell adnunk a magunk állásait, ragaszkodásainkat a világi pozícióinkhoz, énképünkhöz; de ugyanakkor mások megítélésétől és elvárásaitól is tudnunk kell magunkat függetleníteni. mindattól kell tudnunk elszakadni, mindazt kell tudnunk elengedni, ami azt jelenti, hogy ebben a világban vagyok, de nem e világnak, nem e világért vagyok itt. „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát"! Borzasztóan nehéz. De az, ami nehéz a számomra, nos, az a keresztem, azt kell hurcolnom, elviselnem. Ebbe a magam által ácsolt teherbe kell belehalnom. Így válik érthetővé Krisztus szenvedése és halála, amire azt mondja a hitünk, hogy Jézus magára vette a világ összes bűnét, amibe belehalt. Nekem sem csak a magam bűnébe kell belehalnom! Mi mindannyian egymás terhét tesszük nehezebbé, egymást terheljük a magunk képtelenségével. Amivel nem vagyunk képesek Krisztus tökéletességére eljutni, azzal terheljük egymást. A hiányunk, a szeretethiányunkkal terheljük egymást. Ezt is tudnunk kell elviselnünk, elfogadnunk. Ahogy Jézus is képes volt elfogadni azt, hogy a világ minden bűnéért feláldozza magát. Ez a szenvedéstörténetének az igazi, valós súlya, és egyben értéke, hogy megtanít rá engem is, hogy kedves barátom, „vedd föl keresztedet és kövess engem!” Akarom, látom annak értelmét, akarom Jézus barátságát? Hol van most Jézus, miért jutott oda? Mi az, amit nekem is ígér? Hova akarok eljutni? De miért is? Van olyan ember, élőlény, aki jobban szeret engem, mint Ő? Mire való az Ő szeretete a számomra?

Uram, nem a keresztemet akarom szeretni. De a keresztemet viselni akarom, hogy Veled lehessek közösségben. És, ahol Te vagy, ott lehessek közösségben azokkal, akiket szerethetek, akiket Te szeretsz, akikkel mi szeretet közösségben lehetünk. Olyanban, amilyenben szeretnénk lenni itt és most, de esélyünk sincs rá. Mert a teljességre csak Nálad, Veled az Atyánál van módunk, amire segíts, hogy hitem és reményem -  hitünk és reményünk -  elég legyen, a Mennyei Atya irgalmas szeretetével. Ámen