Sirák könyvében

Sir 47,2-11 - Mert amint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál. Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal, és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kisbárányaival. Már ifjúkorában megölte az óriást, és elvette népéről a gyalázatot, amikor felemelte kezét, s a parittya kövével leütötte a gőgös Góliátot, mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erőt adott jobbjának, hogy leterítse a bátor harcos férfit, és felmagasztalja népe szarvát. Dicsővé tette őt ekként tízezer között, és magasztossá tette az Úr áldásaival, azzal, hogy felajánlotta neki a dicső koronát, és letiporta az ellenséget köröskörül, kiirtotta az ellenséges filiszteusokat - mind a mai napig -, és letörte szarvukat örökre. Minden tette után magasztalást zengett a Szentnek és Magasságbelinek dicsőítő szavakkal. Teljes szívéből dicsérte az Urat, szerette Istent, aki őt alkotta, és erőt adott neki az ellenséggel szemben. Énekeseket állított fel az oltár előtt, és kellemes dallamokat énekeltetett velük.

Mk 6,14-29 - Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: „Keresztelő János támadt fel halottaiból, azért működnek benne a csodatévő erők.” Mások pedig így szóltak: „Illés ő.” Ismét mások azt mondták: „Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.” Ezeket hallva Heródes így szólt: „János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.” Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. János ekkor azt mondta Heródesnek: „Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.” Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta. Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, figyelt szavaira, sok dologban hallgatott rá, és szívesen hallgatta őt. Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki, hogy: „Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!” [Eszt 5,3]. Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az így szólt: „Keresztelő János fejét.” Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: „Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.

Sirák könyvében, a 13. versben pedig ezt olvassuk: "Az Úr megtisztította őt bűneitől", ami egy másik fordításban így szól: "Meg is bocsátotta bűnét az Úr".

A bűnbánat bűnbocsánatot érdemel, vonhatjuk le a következtetést. Nem tudjuk mi lett volna Heródessel, ha ő is bűnbánatot tartott volna. Heródes történetét olvassuk az evangéliumban, de valójában Keresztelő János halálát meséli el Márk. A bűn, és a bűnös ember a szentírás szempontjából mellékszereplő. A szentírásban, az örömhírben főszereplő a szeretet, a szeretet történetének, fejlődésének, kibontakozásának, ajándékozásának, elfogadásának, áldozatának jut a főszerep, ami győzelemre vezetheti az embert, bűnei ellenére is. A szeretet kontrasztja a bűnnek. Hibás megközelítésnek tartom azt, ha nyavalygunk a bűnösön, és a bűnön, ami természetünk. Emberi mivoltunk része, így elkerülhetetlen. Igen, ilyen vagyok én is, de minden ember. Tévedünk, hibázunk, sőt: rá is teszünk egy lapáttal, mert nem tudjuk megállni, hogy evilági létünket ne részesítsük előnyben Istenvoltunknál. Baj, hiba, bűn. De nem ezért élünk, hanem azért a szeretetért, aki bennünket megteremtett, lefoglalt magának, és kegyelméből megmentésünkre közénk jött. Isten a maga bölcsességében egészen egyértelműen tudja, ismeri, látja az ember gyengéjét. De mert világosan látja, rendelkezik az ember diagnózisával, cselekszik. Nem hagyja magára az embert.

Pál így beszél erről: „De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét.” [2Kor 5,18-19]. Vagy, maga Jézus mondja számunkra, akikkel szemben ellenségesen viseltetnek mások: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” [Lk6,36]. Ebben az a mély értelem, hogy mi, akik ellenségesen viseltetünk Atyánkkal szemben, mert bűneink a magunk tiltakozásai, ellenállásaink az Ő szeretetével szemben, amire Ő irgalmával, megbocsátásával válaszol; legyünk ugyanilyen lélekkel azok iránt, akik velünk szemben viseltetnek ellenségesen, bántóan, megalázóan.

De, amikor Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy az égiekhez ragaszkodjunk (l.:Mt 6,33), akkor is arról beszél, hogy az Isten szeretetére koncentráljunk, mellyel bennünket szeret, és ne arra, ami tőle elválaszt. Ha abban a kegyelemben akarunk részesedni, ami Isten szeretetéből fakad!

Tudva, hogy bűnös ember vagyok, ami jelen idejű kijelentésem (!), ennek ismeretében és ennek tudatosságával mondom, hogy nekem nincs gondom a gonoszra! És ez nem nagyképűség. Azért mondom ezt, mert éppen elég gondja van rám. Nem akarok tudomást venni róla, egyedül Isten végtelen, lenyűgöző, és állhatatos szeretetéről. Melynek örvendeni akarok, érte hálát adni, ujjongni és jelenlétében fürdeni. Bírjon el Vele a gonosz, ha tud. Mert velem könnyű dolga van, de Istennel? De jó, hogy van Istenem, Istenünk, és pontosan Ő, aki állhatatos, kitartó, és kétséget nem hagy a felől, hogy bizalommal van irántam, míg élek! És mindannyiunk iránt, kik keressük tetszését, ebben bizonyos vagyok. Ennek a bizalomnak akarok szolgálni! Ezért viszem elé bűneimet, kérve, vegye el tőlem, és töltse be bűneim helyét az Ő végtelen jóságával, kegyelmével, Szentlelkének helyet adva, hogy átalakítson, átformáljon, átgyúrjon. Kovászommá legyél Istenem, hogy számodra fogyasztható, ízes kenyérré lehessek, ahogy lett értünk Jézus, szent Fiad! Ámen