Úgy tűnik, hogy Jézus

1Kir 2,1-4.10-12 - Amikor aztán Dávid halálának ideje közeledett, ezt parancsolta fiának, Salamonnak: „Én immár elmegyek minden földi lény útjára: légy erős és légy férfi. Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahova fordulsz, az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: „Ha fiaid megtartják útjukat, s teljes szívükből s teljes lelkükből hűségesen járnak előttem, nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről.” Dávid aztán aludni tért atyáihoz, s eltemették a Dávid-városban. Az idő, amely alatt Dávid Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebronban uralkodott hét esztendeig, Jeruzsálemben harmincháromig. Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult.

Mk 6,6-13 - És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.” Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

Úgy tűnik, hogy Jézus abból a meggondolásból küldi az apostolokat, hogy eljusson a hit élménye oda is, ahova ő nem képes eljutni. Arról a hitről van szó, amiről ő maga, emberségében tesz tanúságot. Hit Istenben, az Atyában, aki nem a világ ellenében gondol mást az élet értelméről, hanem meg akarja értetni az emberrel, hogy az élet értelme magasabb rendű életállapot a teremtettségnél, az anyagi létnél. Azért hirdeti azt Jézus, hogy az ember elnyerje tisztességét, méltóságát abban a teremtett környezetben is, mely alá van rendelve - Isten szándéka szerint - a Minden jónak. Az Isten országának.

Mert mi az, amit hirdettek az apostolok? Mit értsünk ténylegesen a bűnbánat fogalmán? A bűnbánat talán az az állapotban történő megváltozása az embernek, amikor rádöbben arra, hogy létezése nem önmagában nyer értelmet, hanem Isten szándékában, akaratában, cselekvő, és teremtő szeretetében. Az ember képes rá, ezért képessé teheti magát - Isten kegyelmének, segítségének befogadásával - rá, hogy túllépjen önmagán, anyagi, világi természetén, és megragadja önmaga isteni dimenzióit, misztériumát. Az ember teljessége nem anyagi természetében válik minősíthetővé, értékelhetővé, hiszen az csak az idő kereteiben mutatja meg önmagát. Azon túl, az idő és tér keretein túl bontakozik ki az ember teljessége. Ez, az embernek hallatlan lehetősége, amihez hinnie kell abban, hogy ezzel a képességgel rendelkezik, rendelkezhet. Persze, ez erejét, e világi dimenzióit, hatalmát, vagy más oldalról nézve: pontosan szűklátókörűségét, gátlásait, falait, melyet maga köré épít, le kell bontania. El kell engednie erőlködését, kényszeredettségét ahhoz, hogy isteni méltóságára eljuthasson.

De, nem szabad megelégednem azzal a részlettel, amit jelen valómban megismerhetek magamból. Igaz, ahhoz hit kell, hogy én lehetek teljesebb, mint jelenvalóm. Be kell látnom: a teljesedésére magam kevés vagyok. Ahhoz, hogy teljességemre eljuthassak, kell, hogy elfogadjak segítséget attól, aki azt a teljességemet tudja, mert tőle van arra lehetőségem, hogy elérhessem.

Igen, ehhez hit kell, megtérés kell, ami több mint a gnózis, az ismeret fölötti hatalom! Valami ilyesmit mond Barsi Balázs atya is. A tudás csak arra elég, hogy önmagamat kiteljesítsem - e világban. De, a megtérés arra való, a hit azt szolgálja, hogy e világi önmagamat képessé legyek felülmúlni. Erre Isten hit nélkül képtelen az ember!

Ez az a dimenzió, amit Isten ajándékoz az embernek, és ami már itt, ebben az életben részévé lehet az embernek. Megtapasztalhatom az Isten országát már most és itt, ha hittel, Istenbe vetett hittel élek.

Jézusban erre kaptunk meghívást. Pontosabban, azért kellett Jézusban Istennek emberré lenni, hogy ezt egyértelművé tehesse Isten az ember számára. Az ószövetségi ember a próféták által nem volt képes, vagy nem mert erre a következtetésre eljutni. Ehhez Istennek kellett magát annyira megalázni, hogy emberi testbe öltözött. Így akarja megértetni velünk, hogy az embert Isten képessé tette rá, hogy istenarcúvá válhasson. Csak bátorság kell hozzá, merészség, lendület – hit, és kicsinységem, vagy pontosabban kicsinyességem feladása, felülmúlása kell.

Hiszem, Mennyei Atyám, hogy Te elvezetni akarsz, hitem által, a Te szereteted által, a Te teljességedre engem. Amihez a Te alázatodat kell magamra vennem. Nem törődve, nem engedve, se magam, se mások kicsinyességének, emberi bűnbe szorultságunknak. Segíts, hogy Veled képessé lehessek a szeretet győzelmére! Ámen