Szóval: Jézus azt mondja, hogy

2Sám 11,1-4a.5-10a.13-17 - Történt pedig esztendő fordultán, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, hogy Dávid elküldte Joábot és vele szolgáit és egész Izraelt, hogy dúlják fel Ammon fiainak földjét, s vegyék ostrom alá Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Amíg ez folyt, történt, hogy Dávid egyik délután felkelt fekvőhelyéről és a királyi palota tetején sétált és a tetőről meglátott egy asszonyt, aki ott szemben fürdött. Az asszony igen szép volt. Erre elküldött a király, tudakozódott, hogy ki az az asszony. Azt jelentették neki, hogy Batseba, Eliám lánya, a hetita Uriás felesége. Erre Dávid követeket küldött érte, elhozatta, és amikor eljött hozzá, vele aludt. Az éppen akkor tisztult meg tisztátalanságából. Az asszony fogant, és visszatért a házába. Aztán elküldött, és megüzente Dávidnak: „Fogantam.” Dávid erre Joábhoz küldött ezzel az üzenettel: „Küldd el hozzám a hetita Uriást!” Joáb el is küldte Uriást Dávidhoz. Amikor Uriás megérkezett Dávidhoz, Dávid megkérdezte, jól van-e Joáb és a nép, s hogy megy a harc. Majd azt mondta Dávid Uriásnak: „Eredj házadba, s mosd meg lábadat.” Erre Uriás kiment a király palotájából és királyi ételt vittek utána. Ám Uriás a királyi palota kapuja előtt, urának többi szolgája között tért aludni, s nem ment le házába. Jelentették erre Dávidnak, s azt mondták neki: „Nem ment a házába Uriás.” Azt mondta erre Dávid Uriásnak: „Nemde, útról jöttél, miért nem mentél hát le házadba?” Dávid meghívta, hogy egyen és igyon nála, lerészegítette, de az, amikor este kiment, a szokott fekvőhelyén, urának szolgái között tért aludni, s nem ment be házába. Ezért reggel Dávid levelet írt Joábnak, s azt elküldte Uriással. Ezt írta a levélben: „Állítsátok Uriást az ütközet élére, ahol leghevesebb a harc, s hagyjátok magára, hogy megöljék és elvesszen.” Amikor tehát Joáb ostrom alá vette a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy igen erős emberek vannak. Ki is jöttek a városból az emberek, megütköztek Joábbal, és néhányan el is estek Dávid szolgáinak népéből. Meghalt a hetita Uriás is.

Mk 4,26-34 - Ezután így szólt: „Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár ébren jár éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás.” Majd így szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai.” Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.

Szóval: Jézus azt mondja, hogy Isten országa csak, csupán hasonló bármihez is, mi az Atya természete szerint, szándéka szerint, akarata szerint, a teremtés részeként valósulhat meg itt a földön. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy nem képes emberi - e világi érzékelésünk felfogni Isten titkának teljességét. De érzékelhetjük, valamit megsejthetünk abból. Ebből az életből összeszedhető tapasztalásaink nem hiábavalók, ha, és amennyiben, az e világból megtapasztalhatóból a jót sikerül megismernünk, magunkévá tenni, és azt hirdetni, sőt: követni. Mert életünk útválasztók rengetegében halad. Mindig én vagyok az, aki döntést hozok: merre megyek, mit választok?

„Sok mindent láttál, de nem figyeltél oda, a füled nyitva volt, mégse hallottál.” [Iz 42.20]

„Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek ide és értsétek meg!” [Mt 15,10]

Figyelem, érzékenység, valamint a jó és a rossz közötti megkülönböztetésre való képesség. Mindezt a Szent, vagyis az igaz és a tiszta értelmének és értékének oldaláról, vagyis Isten mellől, Jézus oldaláról - az Ő barátságának ápolásával szemlélni. Mert hiszen, bármelyik utat válassza is az ember, az azt jelenti, hogy valaki mellett dönt. Vagy egy ember és egy ember csoport által mutatott életmódot követek, vagy Isten által, közvetlenül: Jézus által mutatott életmódot választok. Igen, e két választás közé próbálnak „beilleszkedni, befurakodni” a vallások, úgy, mint egy embercsoport által kívánatos közösségi életforma. Azonban, egy vallási közösség sem lehet több mint eszköz arra, hogy személyem és Isten között egy kapcsolati formát, megélési módot mutasson. Akarom mondani ezzel azt, hogy baj az, ha személyiségem Istenarcúvá alakításának munkálkodásában nem állhatok meg ott, hogy én vallásos vagyok, tehát rendben vagyok. Tudnom kell, hogy egy vallási csoport sem képes számomra többet nyújtani, mint ami egy közösség általános megtapasztalása lehet számomra. A közösség, ha jól működő, és én, ha jól működök, akkor azokat a labirintusokat fogom bejárni, mely elvezethet, kiutat mutathat számomra Jézussal való személyes találkozásomhoz. Azonban az én személyes fejlődésemet nem helyettesítheti a közösségem! Isten országát nekem magamnak kell megismernem, nem elég az, ha a közösség azt állítja, hogy szerinte mit jelent az. Hogyan szól a mai evangélium utolsó mondata, figyeljük csak meg: „tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.” Vagyis: módjuk volt rá, hogy személyesen megértsék a példabeszédeket, mindenki a maga érzékszervein keresztül arra válhatott érzékennyé, azt érthette meg, amit számára jelenthetett Jézus példabeszéde! Ezt a lehetőséget kínálja fel számomra is Isten. Erre mondja Ferenc pápa, a maga Szentlélektől átitatott bölcsességével, hogy „Ahhoz, hogy valóban befogadjuk Isten Szavát, „nyitottsággal” kell rendelkeznünk. Isten Szava eleven, tehát jön, és azt mond, amit akar: nem azt, amit én várok, hogy mondjon vagy, amit remélek, hogy majd mond. Ilyen értelemben „szabad” Szóról van szó, amely meglepetés is egyben, mert a mi Istenünk a meglepetések Istene. Az evangélium újdonság. A Kinyilatkoztatás újdonság. A mi Istenünk mindig új dolgokat tesz, és nyitottságot kér tőlünk az újdonságai iránt. Az evangéliumban erre vonatkozóan Jézus nagyon világosan fogalmaz: „Az új bor új tömlőbe való.” (Mk 2,18–22) A bort Isten hozza, de az újdonságra való nyitottsággal kell fogadni.” (Magyar Kurír 2014.01.20.)

A hívők közösségében nincs hierarchia. Az Isten személyesen nevén szólította mindegyikünket, akiket lefoglalt a maga számára. Velem és veled személyesen akar értővé lenni. Engem akar asztalánál fogadni és velem akar ott beszélgetni. Tőlem akarja hallani, hogy hogyan érzem magam az Ő társaságában. De ehhez nekem adja kezembe a szentírást, hogy én olvassam és én értsem. Nem baj, ha nem azt értem, nem úgy értem, ahogy éppen a pápa, vagy a püspök, vagy a pap. Nekem kell legyen személyes kapcsolatom Istennel, de nem az Ő egyháza ellenében! Úgy kell értenem, hogy mi egy közösséget alkotunk, és ebbe bele kell értenem minden Krisztus hívő, keresztény közösséget. „Mindnyájan: a legkisebb is misszionárius, és az, aki a legnagyobbnak látszik, tanítvány. … a püspökök és a pápa is tanítvány, mert ha nem tanítványok, akkor nem tesznek jót, nem válhatnak misszionáriussá, nem tudják továbbadni a hitet. Megértettétek ezt? Ez fontos! Mindnyájan tanítványok és misszionáriusok vagyunk! Megbonthatatlan kapcsolat áll fenn a keresztény hivatás misztikus és misszionárius dimenziója között. Mindkettő a keresztségben gyökerezik.” ˙(Magyar Kurír 2014.01.15.)

A közösségre, a Krisztusban való közösségre ahhoz van szükségem, hogy személyes találkozásra eljuthassak Krisztussal; majd általa, és Vele az Atyával!

Jöjj Szentlélek vezess! Uram, Jézus Krisztus, hiszem, hogy arra hívsz, hogy szüntelenül Országod építésén fáradozzak. Benned bízom, mert az Atya téged küldött. Úr Jézus, tégy Országod apostolává! Úr Jézus, misztikus Tested tagja vagyok. Részt akarok venni küldetésedben, hogy minden ember megismerjen és szeressen Téged. Megtaláltam benned örömömet és égek a vágytól, hogy minél több emberrel megismertesselek. Uram, még több lelkesedésért imádkozok, hogy tovább tudjak haladni, és sose fáradjak el küldetésem teljesítésében. Ámen