Pedig nem vagyunk azok!

Sir 24,1-4.12-16 - „Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője, aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak, és azt mondta nekem: »Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökrészed, és választottaim között verj gyökeret!« Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot, majd pedig Sionban kaptam állandó lakást, a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye. A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökségében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.”

Ef 1,3-6.15-18 - Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket. Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által – akarata és tetszése szerint – fogadott gyermekeivé legyünk; hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. (...) Azóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett hitetekről és minden szent iránt tanúsított szeretetetekről, mindig hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok. Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között,

Jn 1,1-18 - Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. (...) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Pedig nem vagyunk azok! Mármint szentek és fedhetetlenek. De azt is hozzá teszi Pál, hogy Isten szemében! No nem azért, nehogy azt merjük gondolni, mert Isten nem lát bennünket tisztán, áttetszően, vagyis, hogy bármit is eltitkolhatunk magunkról előtte. Balgaság ezt gondolnunk. Azonban azért állíthatja ezt, mert, ahogy mi emberek is vagyunk a magunk gyermekeivel, elfogultak vagyunk. Bizony, a szeretet megbocsátó, elnéző, megértő. Isten is képes találni mentséget a számunkra, akkor is, ha bűnösöknek kell vallani magunkat. Hiszen az egészen más, hogy én mit tartok magamról, és más mit tart rólam – különösen az az Isten, aki a maga végtelenül pazarló és nagyvonalú atyai szeretetével szeret. Azonban, ez nem jogosíthat fel engem rá, hogy visszaéljek a szeretetével. Ha apám szeretetére gondolok, aki ismer, hogy milyen módon bánok a javaival, vagy azokkal az értékekkel, melyeket örökül készül rám hagyni, de mégis rám bízza: legyen, ahogy az nekem jó. Akkor meg kell értenem az én Mennyei Atyámat is, az Ő nagyvonalúságát, melyet örökül készít a számomra. Ma nem kell ebbe mélyebben belegondolnom, csak annyira, amennyi értéket jelent a ma számomra. De hinnem kell benne, hogy amint közeledek majd ennek az életnek a végéhez, úgy fogom egyre világosabban látni, mi a valós érték a számomra. Mi az, ami fontos lesz számomra, ami miatt még úgy érzem, hogy maradnom kell, mert még nem készültem fel arra, hogy elfoglaljam örökségemet. Amikorra már képes leszek, remélhetőleg, magasztalni, dicsőíteni Istent a felséges kegyelmeiért, amelyekkel megajándékozottá tett, megajándékozottnak érezhetem magam.

Nem vagyok több mint bárki más. Bűnös vagyok, mint bárki más. De abban áll Isten kegyelme számomra, hogy tudomással bírok arról, hogy Isten megbocsátó! Kinyilvánítja számomra, nekem adja azt a bölcsességet, hogy szentnek és fedhetetlennek ítél; csak azért, mert én megbánom, el akarok távolodni bűneimtől, és az Ő végtelen szeretetét akarom élvezni, dicsőségét vágyom ünnepelni! „Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között”!

De jó, nem csak meghallani a pápának szavát, hogy „az élet összetett: kegyelemből és bűnből áll”, hanem megtapasztalni is! Köszönöm Istenem, hogy ott, ahol én jelen vagyok bűneimmel, Te ott vagy, sietsz, hogy segíts a végtelen kegyelmeddel korrigálni engem! Legyél áldott, dicsőségedben biztonságom, és bizonyosságom, hogy hitem által és jóra való szándékommal átvezess, az általad készített gazdag örökségedbe! Ámen