Ki múlttal bíró jelenben álmodik, az jövőre ébred!
Ter 49,2.8-10 - Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt! Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán - ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.
Mt 1,1-17 - Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.
Ki múlttal bíró jelenben álmodik, az jövőre ébred! Jézus nemzetségfájának a jövőképe pontosan az, hogy a jelenben Isten meglátogatja általa az Ő népét! Láthatjuk, hogy Isten nem ragaszkodik ahhoz, hogy az a család, melyben a történelem színpadára lép, idegen legyen e világtól. Mert a világtól nem idegen a bűn, a gonosz mesterkedése, az ember tévedése, oktalansága, út keresése, megbotlása sem. Isten minderre, minden esetlegességre igent mondott, azt mondta, hogy mindez jó. De, mert világosan látja azt, hogy az, aki beteg, aki tisztában van azzal, hogy beteg, romlott, annak szüksége van a gyógyításra, a megszabadításra. Hogy kivétessék a vágya szerint abból, amiben nem érzi magát jól.
Az ember életében ez a remény. Melyet Isten az, aki bizonyossággal kínál fel az ember számára. Mert van megváltásod ember! Én kibékültem már azzal – talán így mondja Isten -, hogy a szabadságod számodra lehetőség csupán. Amit nem akarok megvonni tőled, miközben vágyom arra, hogy megértsed, szabad akaratod mire ad lehetőséget, esélyt, módot.
Történelem, melyben élünk; tradíciók, melyeket tisztelünk, vagy melyek ellen tiltakozunk. De mi az, amit értéknek tekintünk, és amit szeretnénk átörökíteni? Nem mások számára, hanem a magunk jövője számára. Amely érték hitelességről tesz tanúságot, hogy értékké lehessen mások számára is? Ki mondhatja el magáról, hogy ismeri akár csak 14 felmenő ősét? Azonban mindannyian egyetlen egy ősünkről tudhatunk, megtudhatunk sokat, ha a szentírást úgy forgatjuk, mint akik Jézusról mindent meg akarunk ismerni. Úgy, hogy elfogadókká, értéket teremtőként tekintsünk rá. Aki számunkra akar értéket közvetíteni.
A mai nap kedves írása számomra, mely Török Csaba által íródott, és Ferenc pápa prófétai gondolatait idézi. Így áll a cikkben (Török Csaba/A Szív/Magyar Kurír – 2013.12.17.): „Igen, a hithez bátorság kell: annak a bátorsága, hogy elforduljunk önmagunktól, a megszokottól, a bejáratottól. Ne jól neveltek, hanem hitelesek legyünk. Hátrahagyjuk azt, ami magunkkal hozott, ami a miénk, hogy lecsupaszodva, kiüresedve, megnyílva képesek legyünk befogadni azt, ami új, ami mástól, a Mástól érkezik, és kilendít minket addigi nyugvó helyzetünkből, átszab és átalakít, másmilyenné tesz. Aki nem bízik az Istenben, aki nem akar másmilyen lenni, akinek jó a maga kis bejáratott élete, annak mindez rizikó, kiszámíthatatlanság, bizonytalanság, amit nem kényelmes és érdemes vállalni. Aki azonban szereti Őt, annak mindez ugrás a gondviselésbe, ráhagyatkozás, a léte totális odaadása, az igazi középpont megtalálása.”
Uram, a Te Karácsonyodra készülök, hogy az én Karácsonyommá legyél. Jöjj, alakíts, ne hagyj elveszni! Ámen
