Isten országa hol épül tessék mondani?

1Mak 2,15-29 - Antióchosz király követei pedig eljutottak addig is, hogy azokat, akik Modin városába menekültek, arra kényszerítsék, hogy áldozatot mutassanak be, tömjént égessenek, és elszakadjanak Isten törvényétől. Meg is adták sokan beleegyezésüket Izrael népéből és hozzájuk csatlakoztak. Matatiás meg a fiai azonban állhatatosak maradtak. Antióchosz követei ekkor ezekkel a szavakkal szóltak Matatiáshoz: „Te elöljáró és tekintélyes nagy ember vagy ebben a városban. Fiakkal és testvérekkel ékeskedsz. Járj tehát elöl, teljesítsd a király parancsát, amint azt az összes nemzet és Júdea férfiai is teljesítették, meg azok, aki visszamaradtak Jeruzsálemben! Akkor helyed lesz a király barátai között neked is, meg fiaidnak is, és bővelkedni fogsz aranyban, ezüstben, meg sok ajándékban.” Matatiás erre így felelt, és hangos szóval mondta: „Ha minden nép engedelmeskedik is Antióchosz királynak, és mindenki felhagy atyái törvényének szolgálatával és az ő parancsaihoz alkalmazkodik, én, a fiaim, meg a testvéreim a mi atyáink törvényéhez ragaszkodunk. Mentsen meg minket attól az Isten! Nincs javunkra, hogy elszakadunk Isten törvényétől és szertartásaitól. Mi nem hallgatunk Antióchosz király szavára, nem mutatunk be áldozatot, nem szegjük meg törvényünk parancsait, hogy más úton járjunk.” Alighogy abbahagyta ezt a beszédet, mindenki szeme láttára előlépett egy zsidó, hogy a király parancsa értelmében áldozzék a bálványoltáron Modin városában. Amint ezt Matatiás meglátta, úgy elkeseredett, hogy megremegtek a veséi. Jogos és igazságos haragra gerjedve odarohant és leszúrta őt az oltáron. Megölte ugyanakkor azt az embert is, akit azért küldött Antióchosz király, hogy az embereket az áldozatra kényszerítse; az oltárt pedig lerombolta. Úgy buzgólkodott ő is a törvényért, mint ahogy Fineesz Zamrival, Sálomi fiával szemben cselekedett. Majd hangos szóval így kiáltott Matatiás a városban: „Mindaz, aki buzgólkodik a törvényért és kitart a szövetség mellett, jöjjön utánam!” Aztán a hegyekbe menekült ő, meg a fiai, és mindenüket otthagyták a városban. Akkor sokan, akik jogot és igazságot kerestek, a pusztába vonultak.

Lk 19,41-44 - Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt: „Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

Isten országa hol épül tessék mondani? Merre menjek, hogy megtaláljam? Kérdezheti egy idegen, aki most jutott el odáig, hogy beleolvas a szentírásba. (l.: Lk 17,20-21)

PÜSPÖKI SZINÓDUS, III. RENDKÍVÜLI ÁLTALÁNOS KÖZGYŰLÉS (2014. október 5-19.). A CSALÁDPASZTORÁCIÓ KIHÍVÁSAI AZ EVANGELIZÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSÉBEN - ELŐKÉSZÍTŐ DOKUMENTUM kérdőíve 9 pontban 38 kérdés:

1. A Szentírás és az Egyházi Tanítóhivatal családdal kapcsolatos tanításának elterjedésére vonatkozóan

2. A természeti törvény szerinti házasságra vonatkozóan

3. A családpasztoráció az evangelizáció összefüggésében

4. Lelkipásztori gondoskodás a házasság egyes nehéz helyzeteiben

5. Azonos nemű személyek együttélése vonatkozásában

6. A szabálytalan házassági kapcsolatból származó gyermekek nevelése vonatkozásában

7. A házastársaknak az életre való nyitottsága tekintetében

8. A család és a személy közötti kapcsolat vonatkozásában

9. Egyéb kihívások és javaslatok

Megmondom őszintén, hogy engem a szinódusi kérdések közül a 9. pont izgat a legjobban. Mert oda kerülhet be az, hogy az Egyház ma menyire képes hatást gyakorolni az egyénre és a családra? Ugyanakkor, hogy a család és a társadalom viszonya mennyire engedi viszonyukba beleszólni ma az Egyházat? Tehát, hogy hol van a mai világunkban az Egyház tanítóhivatalának a szerepe? Akkor, amikor felerősödött a személyes Istenkapcsolat teológiája, mely úgy tűnik, hogy a hit és vallás kérdésében ollóként nyílik szét. A személyes Isten ismeret úgy tűnik, hogy - a civilizált társadalmakban legalább is - mintha elsodorná a dekrétumokat. A legjobb példa rá a 2012 őszén megtartott, a Hit évében Benedek pápa által összehívott Általános Püspöki Szinódus, mely „Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadása érdekében” címmel zajlott. Ma már senki sem beszél róla, még egyetlen tanítás, határozat, vagy dokumentuma sem látott napvilágot. Ami a mai nagyon rohamosan változó világunkban elfeledteti azt is, hogy volt, és a róla egyszer talán kiadásra kerülő okmányokra már senki sem fog odafigyelni, mert már érdektelenné válunk iránta. Éppen napjainkban lezárásra kerül ünnepélyesen minden egyházmegyében a Hit éve, ami úgy fest, hogy ha már volt, akkor zárjuk le. Van megint egy alkalom, amit ünnepnek tekinthetünk, ahol szereplésre van lehetőségünk, de következménye mintha nem lenne. Elmúlt, volt, elkönyvelhetjük, kipipálhatjuk, érdemeket oszthatunk, és könyvelhetünk el magunknak, de senki sem veti fel az önvizsgálat kérdését, hogy mire jutottunk vele? Adminisztratív intézkedéssé deklaráltuk, pedig, ennél sokkalta többre volt érdemes Benedek pápa szándéka, úgy gondolom. Talán - ki merem jelenteni -, hogy ahogy távolodunk egy eseménytől, melynek akkor és ott nem volt következtetése, elmúltával már elveszti hitelességét. Túlhaladottá lesz, mert a világ már kénytelen az újabb felmerült vitát, problémát kezelni. A Hit évéről is ez mondható el. Lezárásánál tartunk, de már a jövő évi szinódus kérdőívére kell sürgősen reagálnunk, mert mire Krisztus Király ünnepéhez érünk, már a válaszainkkal kész kell lenni a kiadott kérdőívekre. Mi történik velünk, mit ér a hit és mit jelent a vallásosságunk? A hitünket gondozzuk, vagy az adminisztratív egyház vallásosságát dokumentáljuk?

Szegény Ferenc pápa azt mondja: „Az Úr mentsen meg minket a világiasság szellemétől”! De vajon, hogy értik, hogy értelmezik ezt püspök társai? Vagy, ki figyel oda erre a mondatára: „nem az értékekről, hanem a hűségről alkudozunk”. Hűség önmagunkhoz, deklarált, és e deklarált hatalmunknak képviseletét megkövetelő világi állapotunkhoz. Persze, meghalljuk a pápától, hogy a püspöki rang az szolgálat, és nem rang, de már is túllépünk rajta, mert nem szolgálja érdekünket. Hol itt a hit, milyen hit uralkodik az Egyházon, mely Krisztus egyháza kéne, hogy legyen? Melyik pap az, aki nem az evilági egyházat védelmezi a hit helyett? Hol áll érdeklődésükben a szentségek kiszolgáltatása, a lelkek gondozása, mint elsődleges, és legfontosabb feladat, és nem csupán kötelességeként állítja az első helyre? Azt mondja papunk, és ezzel érvel, hogy neki 4 állása van, nincs többre lehetősége! Olyan szívesen megkérdezném, de arra már nincs figyelme: és mire van, és kitől van küldetése, feladata, elkötelezettsége? Legtöbbje arra koncentrál, hogy mit vár el tőle a püspöke, miben tud a kedvében járni.

Bíborosunk a következő szinódus főrelátora. A sajtótájékoztatón a szinódus főtitkára a főrelátor beszédébe beleszólva kiemelte, hogy „Nem a püspökök, hanem a keresztény emberek válaszait várják a Vatikánba”. Bíboros úr már az Új Ember újságban adott nyilatkozatában, amiben az újságíró konkrétan rákérdezett, hogy kikre vonatkozik a válaszadásra felszólítás, elkeni a választ. Mintha nem szeretné, vagy félne attól, hogyha a hívek, a világiak, a „keresztény emberek” szólalnának meg. Talán utasításba is adta papjainak, hogy ne csináljanak ebből túl nagy ügyet. Erre utal az is, ahogy kiküldésre került a kérdőív november 11-én, azzal a szavakban fukar levél kísérettel, hogy a válaszokat november 30-ra kérik vissza. Hát ebben az intervallumban nem lehet nagy kampányt folytatni a széleskörű válaszadás érdekében.

Innen alulról bizony elég siralmasnak ítélem meg Egyházunk helyzetét. Sokat kell imádkoznunk a Szentlélek közreműködéséért. Hogy Istenhitünk, mint szikra, újra gyullassza a tüzet abban az Egyházban, ami Krisztustól való. Mert vajon, erre az egyházképre, erre a közösségre gondolt Jézus, és benne az Atya, amikor lerakta alapjait ennek a nem kőből épült háznak? Add meg Istenünk, hogy szent Fiad tanítása életünkké lehessen! Tegyél erre bennünket, egyenként, külön-külön is felelősséggel teljesekké! Ámen