Uram! A Te csendedre, békességedre, nyugalmadra vágyom.

Bölcs 13,1-9 - Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót, hanem a tüzet, vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a víz árját, vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek. Ha már ezeket isteneknek gondolták, mert szépségük elbájolta őket, tudhatták volna, mennyivel kiválóbb ezek ura, hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket. Ha pedig megcsodálták ezek erejét és tevékenységét, megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb, mert a teremtmények nagyságából, szépségéből nyilván meg lehet ismerni azok teremtőjét. De ezek ellen még csak kevesebb a kifogás, mert ők talán csak tévednek, miközben Istent keresik, és meg akarják találni. Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak, s azokat vizsgálják, megejti őket azok látása, mert annyira szép, amit látni lehet! Ezeknek azonban még sincs mentségük, mert, ha tudásban annyira vitték, hogy át tudták kutatni a világot, ennek urát ugyan miért nem tudták előbb megtalálni?

Lk 17,26-37 - Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába [Ter 7,7]. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit [Ter 19,24]. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza. Emlékezzetek Lót feleségére. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”

Uram! A Te csendedre, békességedre, nyugalmadra vágyom.
Mert jó nekem mindabban, mi teremtésed, téged csodálni.
Ezt tudom. És e világ minden kínlódásában,
szeretet hiányában, szenvedésében, fájdalmában,
mit lelkem észlel, és mitől sajog, ez az én vigasztalóm.
Megnyugszom olyankor, és elcsitulok.
Mosolyog olyankor a lelkem, és mindentől,
mit e világ elrabol, örömmel eltávolodom.
Akkor érzem úgy, hogy most, Hozzád közelebb juthatok.
Igen, sokszor e világból nem az fáj, amit láthatok, hallhatok,
hanem pontosan az, mit elárul arról a tartalom.
Mit pótolni akar, gyarlón az ember,
mert nem bírja el, mit hiányodban "alkotott" - ellopott.
Pontosan abból, mit önzetlenül a Te szereteted belé álmodott.
Mert az nem jó, ha mindenből "az én" hasznot akarok,
még akkor is, ha másnak azon csak a kárát láthatom.
Mert senki mással nem foglalkozom, úgy gondolva,
hogy magamról csak én gondoskodhatok.
Szeretném, őszintén és tisztán csak azt tudni,
hogy az Én és a Te, no meg az Ő, és Minden Belőled jó,
mi Benned nyeri el, a boldogság tudatot.
Így az, mi Rajtad kívül van, az a gonosztól való,
amitől Általad eltávolodhatok, és védelemért Hozzád futhatok.
Csak, hogy gyermekien tiszta lehessen a mosolyom!
Rá, és mindenre, mit a Te szereteted Igaznak alkotott,
és most is, itt is, ugyanezt akarod! Ámen