Ebben az ószövetségi könyvben

Bölcs 7,22 - 8,1 - Benne ugyanis lélek van: értelmes és szent, egyetlen, sokféle és finom, ékesen szóló, gyors és szeplőtelen, biztos, kellemes, jót kedvelő és éles, akadályt nem ismerő, jótékony, emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd, minden erővel teljes, mindent látó, minden szellemen átható, az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon. Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség, tisztaságánál fogva mindenen áthatol, mert Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása. Nincs benne semmi szenny, mert az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplőtelen tükre és jóságának képmása. Bár egymagában van, mindent megtehet, bár egyedül marad, mindent megújít, nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe, s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja. Mert Isten csak azt szereti, aki a bölcsesség bizalmasa, mivel az ékesebb a napnál és minden csillagképnél, a fényhez hasonlítva különb annál is, mert azt felváltja az éjjel, a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság! Elér tehát erejével egyik határtól a másikig, s a mindenséget üdvösen igazgatja.

Lk 17,20-25 - Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: „Íme itt van,” vagy „Amott”. Mert az Isten országa köztetek van.” A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: „Íme, itt van”, „íme, ott van”; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.

Ebben az ószövetségi könyvben nekem, újszövetségi embernek úgy tűnik, mintha Jézust mutatná be. Nem is értem, hogy a korai ember kire vonatkoztathatta e jellemzést. A Szentírás úgy mutatja be a Bölcsesség könyvének 7. és 8. fejezetét, mint a „Bölcsesség lényege és haszna”. De, ha a létezést, Isten vonatkozásában értelmezem, mi Benne lehetséges, és csak általa, akkor a bölcsességet sem értelmezhetem rajta kívüli módon. Igen, Isten maga a bölcsesség, Aki bölcsességével uralkodik, és félti mindazt, mi által teremtetett, és ami a teremtés értelmét meghatározza, és egyben örökérvényűnek jelenti ki. Még akkor is, ha ez az ember számára nem érthető, vagy fel nem fogható. Ugyanakkor, mindent megtenni kész, hogy az emberrel megértesse szándékát, akaratát, miértjeit. Olyannyira, hogy kiüresíti önmagát – isteni mivoltától eltávolodva. Melyet nem tartott olyan fontosnak, mint azt, hogy hatalmát, mindenhatóságát, uralmát, és éppen ezért rendelését - mely törvény, amennyiben következményei terhesek lehetnek azokra, kikre vonatkoztatja, mert minden teremtményére érvényesek azok -, közölje, ismertesse, megossza azokkal kiket a maga képére és hasonlatosságára teremtett!

Így kell értenünk azt, hogy Jézusban, Benne és általa van közöttünk Isten országa. Elhozta számunkra, hogy megigazultakká tegyen, hogy megszenteljen jelenlétével bennünket, embereket! Az Isten így hajol le az emberhez, hogy magához emelje. Rajta keresztül válhat világossá, kézzelfoghatóvá, követhetővé az, amit Isten a teremtésben remél, tervez, elképzel az ember által. Ezért mondja a Szentírás, hogy nincsen üdvösség senki másban. Hogy is vall Jézusról Péter, amikor ítélőszék elé állítják, csak mert meggyógyított egy embert? „⁸Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének (akik arra vagytok rendelve, hogy bölcsességre vezessétek az emberiséget)! ⁹Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, ¹⁰hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe (a földkerekség minden népe!), hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen. ¹¹Ő az a kő, amelyet ti, az építők (ti mind, emberek, akik a világot felforgatjátok, mert nem értitek Isten szándékát, és mégis úgy próbáltok cselekedni, mint akik önmagatok istenei volnátok, és éppen ezért) elvetettetek, mégis szegletkővé lett. ¹²Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”[ApCsel 4,8-12]

Hogyan lehet megértetni a világgal ennek a bölcsességét? Erről Isten nem töpreng. Ránk bízza ezt a feladatot, ezért nekünk kell ezen töprengni. Ő mindent tudtunkra adott (Jn 15,15), és a bölcsesség lelkét is elküldi (Jn 14,26), hogy töprengéseink ne legyenek hiábavalók! Hogy képesekké lehessünk meggyőzni a világot Isten emberbarátságáról. De hajlandók kell legyünk a feladatra, amire Isten maga készít fel bennünket. A hitünket erre kell növelni, megerősíteni, hogy véghez legyünk képesek vinni azt, ami nemes, ember számára legnemesebb feladat az életben.

Nekünk ne kelljenek ehhez eszközök (Lk 9,3; 10,4), csak a szentírás szavai legyenek velünk, és az a hit, amiből felfakadhat a Lélek bölcsessége. Mert ha örömhírünk van, mi másra volna szükségünk? Nekünk azt kell megosztanunk, eljuttatni a világ legvégső határáig. Nekünk csak ott kell lennünk, ahova a Lélek akar eljutni.

Uram segíts hinnem, hogy hiszel bennem! Ámen