A hit az odahallgatáshoz kötődik

Róm 4,13.16-18 - Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahámnak és utódainak nem a törvény közvetítésével adták, hanem a hitből való megigazulás alapján. Azért hitből, hogy minden kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből vannak, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből vannak, aki mindnyájunknak atyja Isten előtt, amint meg van írva: „sok nemzet atyjává rendeltelek” [Ter 17,5]. Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki nevet ad a nemlétezőknek, hogy létezzenek. Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: „Annyi lesz a te utódod” [Ter 15,5].

Zs 104,6-9.42-43 - ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak. Mert megemlékezett szent szaváról, amelyet szolgájához, Ábrahámhoz intézett. Kivezette népét ujjongásban, választottait vigasságban.

Lk 12,8-12 - Mondom pedig nektek: Aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt Isten is megtagadja angyalai előtt. Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de aki a Szentlelket káromolja, annak nincs bocsánat. Mikor pedig a zsinagógába, elöljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggódjatok azon, hogy hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek megtanít benneteket abban az órában, hogy mit kell mondanotok.”

„A hit az odahallgatáshoz kötődik. Ábrahám nem látja Istent, de hallja a hangját. Így nyer a hit személyes jelleget. … Isten egy személy, … aki kapcsolatba tud lépni az emberrel és szövetséget tud kötni vele. A hit válasz egy Szóra, amely személyesen szólít meg, válasz Valakinek, aki nevünkön szólít bennünket.” Olvasom a Hit világossága kezdetű, Ferenc pápa első enciklikájában. (8.) De az is ott olvasható, mint t5örvényszerűség, hogy a hit megtéréshez kötődik. „Hinni azt jelenti, hogy ráhagyatkozunk az irgalmas szeretetre”. (13.) Erről vall Ábrahám hite. De ezt kéri számon rajtam, és minden hívőn Jézus, mikor a Szentlélek feddhetetlenségét kijelenti, Aki által van hitem. „A hit Isten ingyenes ajándéka, aki a bizalom, és ráhagyatkozás alázatát és bátorságát várja, hogy megláthassuk az Isten és ember közötti találkozás fényes útját, az üdvösség történetét.” (14.)

Jézus az az utitárs, mert ember – Isten Benne emberként társul szegődik minden ember mellé -, méghozzá a legigazabb, legteljesebb, legtisztább, legőszintébb ember, a teljességre juttatja a hitet, az ember hitét. Erről vall e mondat is A hit világossága enciklikában: „A hitben ugyanis Krisztus nem csak az, akiben hiszünk, nem csak Isten szeretetének legnagyobb megnyilvánulása, hanem az is, akivel egyesülünk, hogy hinni tudjunk.” Így részesedünk Jézus látásmódjából! (18.) A keresztény hit ettől gazdagabb, teljesebb Izrael hiténél. Amíg az ószövetségi ember elmondhatja, hogy „mennyi ember áll Isten és köztem!” (Rousseau), addig a keresztény ember kijelentheti: engem Jézus kísér közvetlenül Istenhez! Ez Isten pazarló jóindulata az emberhez, mely szeretet. Ráadásul, örökérvényű, nagy ívű, visszavonhatatlanul áradó, és a teljesség nagystílű, önkénytelen, személyválogatás nélküli odaajándékozása, mely a Szentlélek általi önközlése Istennek, ezért mondja, hogy megbocsáthatatlan a Szentlélek káromlása.

Így vallhatom: hogy méltatlan vagyok rá, mégis kényszeredetten kényszerült, hogy szeressem Istent! Csak mert szeret engem, bűnös embert. Köszönöm Istenem! Ámen