A mai nap szentje

Róm 3,21-29 - Testvéreim! Isten igaz volta a mózesi törvénytől függetlenül lett most nyilvánvalóvá, amint azt ugyanazon törvény és a próféták is tanúsítják. Isten igaz volta a Jézusba vetett hit által nyilvánvalóvá vált mindazok számára, akik hisznek. Mert nincsen különbség (akár pogány volt eddig valaki, akár a választott néphez tartozott): mindannyian vétkeztek, és mindannyian nélkülözik Isten dicsőségét. Ingyen válnak igazzá az ő kegyelméből, a megváltás által, amely Jézus Krisztusban valósult meg. Őt Isten arra rendelte, hogy vére ontása árán engesztelő áldozat legyen, amely a hit által válik hatékonnyá. Isten – végtelen türelmében – elnézte ugyanis a korábban elkövetett vétkeket, hogy kimutassa igazságosságát a mostani időkben. Így bizonyul igazságosnak ő maga és teszi megigazulttá azt, aki hisz Jézus Krisztusban. Hol van hát a dicsekvésed? Íme, semmivé lett! Kérkedhetsz-e azzal, hogy teljesítetted a törvényt? Kizárt dolog. Egyedül csak Jézus Krisztusba vetett hit által dicsekedhetünk. Mi ugyanis meg vagyunk győződve arról, hogy az ember a hit által válik kedvessé (Isten előtt), nem a mózesi törvény teljesítése által. Vajon, csak a zsidóké az Isten, nem pedig a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. Hiszen ugyanaz az Isten tesz megigazulttá minden embert.

Lk 11,47-54 - Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek. Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek, hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok.” Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni, leskelődtek utána, hogy szavaiban megfogják.

A mai nap szentje, Anthiochiai Szent Ignác mondja: „Ne emlegessétek Jézus Krisztust, ha még a világot kívánja szívetek.” Számomra ez azt jelenti, hogy ha még csak elmémmel, mert erre neveltek, tanítottak, vallom a hitemet, akkor csak vallásom van, de hitem nincs, amivel nevén nevezni méltó lehetek Krisztust. Ugyanis, hogyan szólíthatom nevén azt, akinek hite nem él bennem?

Hogy is mondja Pál? „Isten igaz volta a Jézusba vetett hit által nyilvánvalóvá vált mindazok számára, akik hisznek.” Elégségesnek tartom hozzá a hitemet, hogy Krisztust szólítsam? Bizony nem. Mert bűnöm az, ami kishitűségemben megoszt a hit és a hitetlenség között. Így vallom Pál igazságát: benne vagyok a mindannyiban. „mindannyian vétkeztek, és mindannyian nélkülözik Isten dicsőségét.” De Isten öröme bennem mégis hitem által él, és éltet: mert élem, ahogy értem, hogy „Ingyen válnak igazzá az ő kegyelméből, a megváltás által, amely Jézus Krisztusban valósult meg.” Engedem, megengedem magamnak ezt az örömet. De jó ebben az örömben fürdeni, vigasztalódni, megnyugodni. Akkor is, mikor önmagam gyengesége miatt gyötrődöm, de közben vágyódom, hogy megerősödjek, elszíntelenedjek, kifakuljak. Ahogy magam mögött hagyom kétségeimet, mert látom lelki szemeim előtt, hogy lehetséges az, hogy egészen beleolvadjak Jézus szeretetébe, és általa az Atya irgalmas, gondoskodó, kiengesztelődő kegyelmébe.

Igen, érzem, hogy Isten szeretete bennem „a hit által válik hatékonnyá”. Ahogy „Isten – végtelen türelmében – elnézte ugyanis a korábban elkövetett vétkeket, hogy kimutassa igazságosságát a mostani időkben.” Múltam, jelenem, és jövőm e hitben lesz egységgé, és időtlenné, fényűzővé, drágává már a magam számára is, remélve, hogy Isten számára is.

Így vallom igazságát, szépen csengő dallamosságát a szavaknak: „Kérkedhetsz-e azzal, hogy teljesítetted a törvényt? Kizárt dolog. Egyedül csak Jézus Krisztusba vetett hit által dicsekedhetünk. Mi ugyanis meg vagyunk győződve arról, hogy az ember a hit által válik kedvessé (Isten előtt)”. Nem kérdés a számomra, alázattal vallom, azzal a hittel, amivel vallom, hogy hitemben van jövőm záloga, hogy „ugyanaz az Isten tesz megigazulttá minden embert”. Mert, ha nem így volna, akkor a magam megigazulásában sem reménykedhetnék!

A múlt igazságában fogalmazódik meg, és esik jól nekem, hogy ezt mondja Ferenc pápa: „Én pedig hiszek Istenben. Nem egy katolikus Istenben; nem létezik katolikus Isten; Isten létezik. És hiszek Jézus Krisztusban, az ő megtestesülésében. Jézus az én mesterem és az én pásztorom, de Isten, az Atya, az Abba a fény és a Teremtő. Ez számomra a Lét.”

 „(…) A magam részéről megjegyezném, hogy Isten fény, amely megvilágosítja a sötétséget, még ha nem is oldja fel azt teljesen, és ennek az isteni fénynek egy szikráját mindnyájan magunkban hordozzuk.” (Ferenc pápa – La Repubblica interjújából)

Ebben a hitben akarok Uram, Atyám jelenvalóságoddá lenni! Ámen