Miért adja kezembe Isten az evangéliumot?

Róm 1,16-25 - Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvösségére, aki hisz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek. Mert Isten igazsága nyilvánul meg benne, amely a hitből hitre vezet, amint írva van: „Az igaz a hitből él” [Hab 2,4]. Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek minden gonoszsága és igazságtalansága fölött, akik igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot. Amit ugyanis tudni lehet Istenről, azt világosan ismerik, mert Isten kinyilvánította nekik. Hiszen azt, ami láthatatlan benne: örök erejét, valamint istenségét tapasztalni lehet a világ teremtése óta, mert az értelem a teremtmények révén felismeri. Éppen ezért nincs mentség számukra, mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre. Bölcseknek mondogatták magukat, és esztelenek lettek, fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával. Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket, mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.

Lk 11,37-41 - Miközben beszélt, egy farizeus megkérte, hogy ebédeljen nála. Ő bement hozzá, és asztalhoz ült. A farizeus pedig megütközött magában, amikor látta, hogy evés előtt nem mosott kezet. Ekkor az Úr azt mondta neki: „Ti farizeusok ugye megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét? A bensőtök azonban tele van rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Aki a külsőt alkotta, nem az alkotta azt is, ami benne van? Ami bennetek van, abból adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számotokra.

Miért adja kezembe Isten az evangéliumot? Azt mondja Pál, amit hittel vallok magam is, és már tapasztalom is, hogy „Isten ereje” nyilvánuljon meg abból a számomra, ami üdvösségemre vezethet. Azáltal, hogy „Isten Igazsága” nyilatkozik meg, tárul fel, mely hitemben megerősíteni képes. Erre használom, erre akarom, hogy alkalmat teremtsem nekem Isten; magam pedig éljek a lehetőséggel. Találkozásodra vágyom Atyám, Jézus barátságát szomjazom, hogy a Szentlélek elvégezhesse bennem azt, amivel életemben megdicsőíthetem Istent, hogy életem végén elmondhassam majd Jézussal együtt: Atyám megdicsőítettelek, most dicsőíts meg engem is. Mert vágyom az Atyával, az Istennel azt a közösséget, amit számomra készít.

Ma, Avilai Szent Teréz ünnepén felolvasom az Ő életének történetét, és egy szemelvényt az önéletrajzából, amiből olyan jó ráismerni magam hitvallására is. Talán a szentek erre is valók a számunkra, hogy hitbizonyítékainkká váljanak, nehogy kétségek között eltévedjünk azon az úton, melyen már elindított bennünket a Szentlélek túláradó kegyelme. Igen, így bizonyosságot szerzek róla, hogy még mielőtt tudtomra adná, elém siet Isten, hogy célomhoz vezessen. Mert a bizonyosság ráér később, elég lehet magamnak az, ha tudom, hogy vezet, és megkülönböztetésre kész vagyok a jó és gonosz lélek közötti eltérésre, már az alázatosság, a türelmesség, az óvatosság, és a szemlélődés kegyelmi ajándékai által. Bizony igaza van Szent Teréznek, amikor állítja, hogy Krisztus „mindig kész rajtunk segíteni, és bennünket támogatni”. Értem azt is, amikor azt mondja: „az is világos előttem, s azóta teljesen beláttam, hogy ha az Úristennek kedvében akarunk járni, és azt óhajtjuk, hogy nagy kegyelmekben részesítsen bennünket, akkor úgy akarja, hogy mindezt Jézus Krisztus szentséges emberi természetének révén kapjuk meg”. „Ha az ő életéről elmélkedünk, ennél jobb és tökéletesebb mintaképet nem találunk.”

„Valahányszor pedig rágondolunk Krisztusra, mindig jusson eszünkbe a szeretete is, amellyel annyi kegyelmet ajándékozott nekünk, és hogy mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Úristen, amikor szent Fiában ennek az irántunk való szeretetének a zálogát adta nekünk. A szeretet ugyanis szeretetet szül. Ezért igyekezzünk is, hogy mindig figyelemmel legyünk rá, és ezzel is élesszük magunkban a viszontszeretetet! Mert ha egyszer az Úr kegyelméből az ő szeretete mélyen belevésődik szívünkbe, akkor majd minden könnyűvé lesz számunkra. Hamarosan és kevés fáradsággal igen sokat tudunk majd elérni.” (az idézetek Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz szűz Önéletrajzából részletek)

Ahogy magam is vallom, hogy Jézus Krisztus az a valóságos ember, akit az Atya azért küld el közénk, hogy megértsük: Ő, nekünk mintaképünk! Amire Ő (Jézus) képes emberségében, arra minden ember képessé lehet; amire Ő eljutott emberségében, arra minden ember eljuthat. Azonban, ahogy Ő, úgy minden ember a maga emberségét alávetni képes lehet Isten benne élő lelkének. És ezen Isten Lélekfoszlánya elégséges arra, nekem, hogy én, az ember, e parányi – az egész mindenséghez képest jelentéktelen, csekély, ám Isten akaratából, mégis személyiségének a töredékeként - akit Isten porból és szentlélekből teremtett, Isten valóságosságában Vele egyesülhessek. Uram mit kell ehhez tennem, hogy bevégezhessed rajtam akaratodat? Mert akarom a magam szabadságában teljesíteni azt, ami nekem teljesíthető ahhoz, hogy Te dicsőségedre juthassál általam! Ámen