Míg mi minduntalan ódzkodunk attól

Róm 1,1-7 - Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére, amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Ő test szerint Dávid nemzetségéből született, a szentség lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult. Általa nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között. Ezeknek ti is közéjük tartoztok, Jézus Krisztus meghívottai. Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!

Lk 11,29-32 - Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. Dél királynője [1 Kir 10,1-10] felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak [Jón 3,5]; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.

Míg mi minduntalan ódzkodunk attól, hogy bármit is tegyünk a hitünk megerősítéséért, kifogásokat keresve, indokokat sorolva, hogy miért nem, kritizálva az elénk tárt lehetőségeket, észre sem vesszük, hogy mi vagyunk azok, akikhez Jézus beszél: gonosznak mondja az egész nemzedéket, amiért jeleket kíván, miközben egymást beszélik le arról, hogy meghallják, mit akar nekik, személyesen, egyenként mondani. Pedig érdemes lenne rá odafigyelni, hogy „nagyobb van itt Jónásnál”! Egyáltalán mit jelent számomra az, hogy nagyobb? Van számomra jelentősége annak, hogy nagyobb, és, hogy pont Jónásnál nagyobb? Ki számomra Jézus? Mennyire élő személy? Mennyiben jelentős számomra az amit mond, hallok-e ma Tőle, hozzám szóló üzenetet? Vagy talán úgy reagálok a szentírás tanítására, kinyilatkoztatásaira, mint amit már annyiszor hallottam, hogy már unalmas a számomra?

Jézus azt mondja, hogy az Ő szavai mellett ott vannak az Ószövetség üzenetei is. Egymásra épülők Jézus Újszövetségi szavai, kifejezései, és az Ószövetség gondolatai.

Merek tovább menni e gondolatomnál: Jézus megújító szavaiból fakadnak számomra Ferenc pápa szavai is? Vagy ijesztőek? Előbb utasítom el, mint, hogy megforgatnám magam Ferenc pápa szavaiban? Vajon mit akar mondani például azzal, hogy „Én pedig hiszek Istenben. Nem egy katolikus Istenben; nem létezik katolikus Isten; Isten létezik. És hiszek Jézus Krisztusban, az ő megtestesülésében. Jézus az én mesterem és az én pásztorom, de Isten, az Atya, az Abba a fény és a Teremtő. Ez számomra a lét.”

Vakmerően új kifejezése a hitnek. Én, mennyire vagyok bátor megfogalmazni a magam Istenét? Ferenc pápa mondja azt is, hogy tévedhetünk is, csak nehogy eltávolodjunk, elszigetelődjünk a szeretet szabadságától, csak mert félünk Istentől, és magunktól. Attól, hogy szabadsággal ajándékoz meg, ruház fel engem az Isten. Az Isten kegyelmét, soha ne merjem, ne próbáljam, és ne kényszerüljek visszautasítani, csak azért, mert a törvényt erőltetem magamra. Hiszen Jézus tanítja, hogy a szeretet a törvény, mindent annak kell alávetnünk nekünk, keresztényeknek.

Igen, ha a szeretetben nem érzem magam bizonyosnak, akkor az arra utal, hogy a hitemben vagyok gyenge. Akkor a hitemért kell valamit tennem. Mit teszek azért, hogy a hitemben tökéletesedjek? – Még mindig vannak negatív gondolataim? Még mindig vannak elhatárolódásra, kirekesztésre késztető kritikáim, a helyett, hogy azokról beszélnék, ami összeköt engem másokkal a szeretetben? - Erre van az életem, hogy a hitemben tökéletesedjek, mert a hit által válhatok istenemberré, istenült teremtménnyé, szeretett, szerető lénnyé. Akinek a lelkéből fakadó igazság formálja elméjét: gondolatait, szavait és cselekedeteit.

De, amíg cselekvésre nem vagyok kész, addig imádkozásra alkalmas vagyok. Magamért, és mindazokért, akik képesek, akarnak, készek azért tenni, hogy megerősödve hitükben nekem segítsenek ahhoz, hogy én is elszánjam magam a lépésre.

Benne vagyunk egy kurzus előkészületeiben. Gondolok-e arra, hogy ha én nem megyek el, mert vacillálok, nem vagyok képes elszánni rá magam, talán mások számára sem lesz megtarthatóvá? Ha én nem lépek, mert gyengének mutatkozom, akkor azzal másokat is meggyengítek? Ám, ha végképp alkalmatlan az idő, hogy én elmenjek, vállalok-e imát azokért, akiknek szükségük van rá, hogy ott legyenek, és azokért, akiknek feladatuk lenne az, munkájukkal szolgálják Isten végtelen szeretetét mások javára? Egyszóval imádkozom, és buzdítok másokat imádságra, a kurzus sikeréért? Mely siker Isten dicsőségére lehet az?

Hiszem Uram, hogy csak az válhat üdvösségemre, ami a Te dicsőségedet szolgálja. Hiszem Atyám, hogy Te készítesz utat számunkra, hogy üdvözülhessünk. Hiszem Istenem, hogy Benned, aki az Atyával, a Fiúval, és a Szentlélekkel egységben jelenlétemért, valóságomért, és ugyanígy mindegyikünkért is bármit, és mindent megtenni vagy képes azért, hogy eljuttass minket a Veled való közösségre; nélkülem, létem megélése nélkül rajtam nem tudsz segíteni. Ugyanakkor, általam is azon akarsz munkálkodni, hogy mindenekért gondoskodásod ne legyen hiábavaló. Add meg nekem, hogy értük és érted imám ne legyen hiábavaló! Segíts, hogy soha ne akadályozzam meg, hogy a Te végtelen kegyelmed és irgalmad, kiengesztelődésed, megváltásod ereje – amiért magamnak is esdeklek – eljuthasson azokhoz, akikhez eljuttatni akarod! Uram segíts, hogy ne engedjek gyengeségemnek ellenedre! Ámen