Hogy miért Máté

Ef 4,1-7.11-13 - Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van. A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége;

Mt 9,9-13 - Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt és követte őt. Történt pedig, hogy amikor asztalhoz ült a házban, íme, sok vámos és bűnös jött, és letelepedett Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Ő meghallotta ezt és így szólt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” [Óz 6,6]. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

Hogy miért Máté, és miért Júdás? Vagy, miért lett Pál a pogányok evangélistája? Ez okoskodás, hiszen arra vonatkozik a kérdés, ami az Ember felett álló döntés. Hiszen a válasz csak az lehet: mert Isten így látta teremtésében, hogy az jó.

Azonban, ha magamra vonatkozóan teszem fel a kérdést, hogy én miért vagyok pont ilyen, akkor azt arra kell értenem, hogy az vagyok-e, akinek Isten akar látni, vagy érettségem még nem méltó a Krisztusi teljességre?

Azt mondja Pál nekem, illetve annak, aki hallgatja a tanítását, hogy élj méltó módon "ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok". Itt az első kérdésem: tudom, tisztáztam már magamban azt, hogy miről szól az én hivatásom? Azt mondja, hogy a világ, és benne az a közösség, melyben élek, akkor van egyensúlyban, ha azzal, ami személyes hivatásunk azzal összhangban élek, vagyis: "teljes alázatban, szelídségben és türelemben". Tehát: az én benső békességem, egyensúlyom a záloga a közösség egyensúlyi állapotának.

Először is, ne akarjak én az lenni, aki a másik. Ami annyit tesz, hogy nem lehetek minden dologban én az, aki azt jobban tudja. Hol a helyem, és mi az én hivatásom?

Másodszor, nekem, a magam krisztusi teljeségére kell eljutnom, és nem máséra. Én ezt építgessem, és ne mások portálja előtt sepregessek! Nagy bölcsesség!

Igen, a miért kérdés megfogalmazásakor nem árt, ha gyorsan mellé teszem magam számára, hogy farizeusként, okoskodok-e, vagy a magam méltóságának építésére gondolok-e?

Azt mondja Szent Ignác: „A szeretet a kölcsönös megosztásban áll” (LGy 231). De, P. Willi Lauber SJ, Szt. Ignác elemzésében rámutat, „a szeretet nem más, mint az adás és az elfogadás, a befogadás és az átadás, a hallgatás és a beszéd kölcsönös játéka. Az egészen hétköznapi életben ugyanúgy, mint két ember személyes szeretetében, sőt a társadalom átfogó összefüggésén belül is.” De, miért tegyem ezt, miért jó ez nekem? A válaszom az: mert hisz én, ahogy mindegyikünk, valójában a magunk békéjét, örömét, és boldogságát kergetjük. Ha ez így van, akkor pedig, miért ne tegyem azt, ami jó nekem és jó másnak is. Ráadásul arra jöttem rá, hogy a jót tenni – ami mindenkinek jó, és tulajdonképpen Isten erre akar rádöbbenteni – sokkal kevesebb energiát igényel, mint erőből csak a magam javát keresni. Ez a fajta filozófia, tudom, hogy sajátom, de, ha ez közelebb visz Isten szándékához, akkor talán, ha nem is egyedülien, de alkalmas lehet rá, hogy Isten szolgálatára vezessen. A Szent Ignáci bölcsességgel: „úgy kell bízni Istenben, mintha minden tőlünk, és nem Istentől függne; és úgy kell bevetnünk minden erőnket, mintha minden tőle és nem tőlünk függne.”

Istenünk tégy engem élővé, Krisztus tanítása szerint, Szent Pál és Loyolai Szent Ignác példája nyomán! Ámen