Segíts meg Urunk!

1Tim 3,14-16 - Azért írom ezeket neked - bár remélem, hogy hamarosan hozzád jutok -, hogy ha késlekedném is, tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja. Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely testben kinyilvánította magát, a Lélek által igazolást nyert, bemutatták az angyaloknak, a pogányok között hirdették, világszerte hittek benne, s fölment a dicsőségbe.

Lk 7,31-35 - Ugyan kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Kihez hasonlók ők? Hasonlók a piacon üldögélő gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymásnak: „Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem sírtatok!” Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik és bort nem iszik, és azt mondjátok: „Ördöge van!” Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: „Íme, a falánk és borissza ember, a vámszedők és bűnösök barátja!” De a bölcsességet igazolja annak minden fia.

Segíts meg Urunk! "Jézus nem volt jó véleménnyel saját nemzetségéről." - ezzel kezdődik az Adorémusz mai elmélkedése. Majd a végén Szent Ágostont idézi: "Miután már kifejtettük, mit jelent a tejet felhasználni eledelül, nézzük most, mit jelent a gyapjút ruházatul felhasználni? Aki tejet ad, életet táplál. Aki gyapjút ad, tisztességet ad. Ez az a két dolog, amit a néptől várnak azok, akik csak magukat, és nem a nyájat legeltetik: azaz szükségleteik kielégítésére anyagi javakat és előnyükre tiszteletet és dicséretet.

A ruhát azért vehetjük a tisztesség jelének, mert befedi a mezítelenséget. Gyarló ember ugyanis mindegyikünk. S mi más minden elöljárótok is, mint amik magatok is vagytok? Teste van, halandó, eszik, alszik, felkel. Megszületett és meg fog halni. Ha tehát arra gondolsz, ami ő önmagában, akkor ember ő is. De ha jobban tiszteled, akkor már mintegy befödöd nála azt, ami a gyengesége." ( Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok" című beszédéből)

De engedik-e, hogy tiszteljük Őket, vagy kényszeredetté tesznek rá bennünket, hogy barmokként lihegjünk nyomukban, még akkor is, mikor fejetlenül a mocsárba vezetnek bennünket? Mert még önmagukat sem bírják megtartani Isten előtt, hát hogyan lennének képesesek Krisztus népét megtartani az úton?

Pál ma, így beszél: „tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja.”

Emlékezem a tegnapi szentleckére, amiben Pál arról beszél, hogy mi legyen a papság kiválasztásának mércéje, és, hogy minek kell megfelelniük. Kinek felelőssége az, hogy ilyen ma a fiatal papság, és arra képes, amire? Miért nem képes működni Krisztus bölcsessége egyházában? Mire Gondol Ferenc pápa, amikor azt mondja, hogy az anyaszentegyházunk bátor? Biztos, hogy helyesen értjük és használjuk a fogalmakat?

Felmerem vetni azt a kérdést is, hogy nem idejétmúlt az, hogy a papok vezessenek közösségeket, úgy, mint plébániákat? Ki a közösség, és kinek a közössége az, amit Isten megszentelt, és testének tekint? Egyházában mire méltó és mire képes a papság, amikor hatalomként éli meg szerepét, szolgálat helyett? Vagy – Uram bocsáss – nem érti mi a szerepe, amikor szolgálatra vállalkozik. El kellene dönteni, már az elején, a papság szerep-e, vagy szolgálat-e? Ha szolgálat, kinek a szolgálata? És, legfőképpen a szolgálat fogalmát körül kéne határolni, hogy ne keveredjen az én szolgálatom, és a közösség szolgálatának a fogalma. Persze, ha tovább boncolgatom a kérdést, azt is kénytelenek vagyunk meghatározni – sajnos – hogy az adott szolgálattevő számára mit kell jelentsen az, hogy közösség, ki a közösség az Ő számára, milyen hierarchiája van a közösségnek, mire kell a közösséget felhatalmazni, felkészíteni, stb.

A mai evangélium utolsó mondata így szól: „Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolják.” Ha Isten bölcsességét igazoljuk, ugye azt lehet igazolni negatívumokkal és pozitívumokkal is. Ma úgy tűnik, mintha sokkalta inkább sikerülne Isten bölcsességét a túloldalról igazolni. Vagyis, hogy mi nem az.

Segítsd meg Uram népedet! Hogy hogyan, nem tudom. Ferenc pápa felszólított a minap bennünket, hogy imádkozzunk a vezetőkért, hogy jól kormányozzanak. Ha szabad, én tágabb értelemben értelmezném: egyházi vezetőinkért is imádkozzunk. De azért, ne felejtsük megtenni azt is, amit mi megtehetünk. Nem azt kell várnunk, ne azt akarjuk elérni Istennél, hogy imáinkon keresztül teljesítse helyettünk a kéréseinket, nehogy nekünk konfrontálódni kelljen. Bizony Jézus sem volt rest, amikor annak látta helyét, hogy korbácsot ragadjon, és botrányt keltsen, ha a tisztuláshoz az kellett. Sajnos erre is szükség van időnként: asztalt is merni kell borogatni. Ha azok, akiknek kellene rendelkezniük önkontrollal, de nem rendelkeznek. Emberi oldalon vannak a problémák, nem a szentség vonatkozásában. Azonban az nagy hiba volna, ha a szentséget értéktelenítené el az emberi vonatkozás, a konkoly megölné a kalászt!

Add Uram bölcsességedet, hogy értsék, akiknek érteniük kell; meghallják, akiknek hallaniuk kell; cselekvésre legyenek képesek, akik cselekvésre alkalmasak. Mindezt a Te dicsőségedre, és magunk üdvösségére! Ámen