Mindegyik félte az Urat, azonban …

1Tessz 4,9-12 - A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, mert magatok tanultátok Istentől, hogy szeressétek egymást. Hiszen gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. Kérünk azonban titeket, testvérek, hogy ebben gyarapodjatok még, és igyekezzetek békében élni, dolgaitokat végezni, saját kezetekkel dolgozni, mint ahogy megparancsoltuk nektek, hogy viselkedjetek tisztességesen a kívül lévőkkel, és senkire se szoruljatok rá.

Mt 25,14-30 - Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elindult az, aki öt talentumot kapott, dolgozott velük, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét. Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.” Az ura azt mondta neki: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.” Az ura azt mondta neki: „Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: „Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!” Az ura azt válaszolta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!”

Mindegyik félte az Urat, azonban a kettő tisztelte, és szerette is, míg a harmadik önmagát féltette Urától. Micsoda különbség: milyen a viszonyom Vele, Aki bizalmat szavaz nekem? Érdemes, de érdemtelenné is válhatok a bizalomra, és ez egyedül rajtam múlik. Persze, mondhatjuk erre, hogy okoskodás. Azonban e mai példabeszéd nem az. Ez tanítás. Jézus szeretné alapállásunkat, az egész gondolkodásunkat a szeretet civilizációjává alakítani, komfortossá tenni, méghozzá, az isteni léttel komfortossá.

A helyett, hogy honnan jövök, arra irányítani a figyelmemet, hogy hova tartok. Hibás dolog, ha azzal töltöm az időmet, hogy ha azt kérdezgetem, hogy én miért csak ennyit kaptam? A helyett, hogy megköszönöm, hogy figyelmeztet rá, hogy reálisan lássam magam. De az sem helyes, hogy ha nem veszem észre azt, hogy felnőttem, és már saját tudatommal kell élnem az életemet, magamnak kell meghoznom a döntéseimet, és még felelősséget is kell vállalnom érte. Ja, hogy dönthetek rosszul is? Bizony, lehet, hogy csak megduplázhatom azt, amit rám bíztak, és nem érhetek el szuper nyereséget, mert időközben veszítek is? Igen, szabad veszíteni is, szabad hibázni is. Hiszen előbb meg kell ismernem magam, a magam talentumainak megismeréséért meg kell fizetnem a tanulópénz. Csak az után, mikor már rendelkezem az ismeretekkel, az élet szabályainak tapasztalatát megszereztem, válhatok nyereségessé, hozhatok hasznot. Kinek mennyi idő kell hozzá. De, a haszon azt illeti, aki befektetett az üzletembe, amiből a siker költségeit is ki kell gazdálkodnom, persze. Hogy ez bonyolult? Talán akkor nem, ha abba az üzletbe fektetek be, ami nekem testhezálló, ami nekem működik. Na, ez az, hogy megismerjem a magam talentumait, képességeit, és ne mások képességeit akarjam elszeretni magamnak, csak mert elirigylem a másik sikerét. Nem mindenkinek működik minden, ehhez kell magammal reálisnak lennem. Az Uram kedvében járni. Ja, tegnap olvastuk Pálnál: „az Úr Jézusban kérünk és intünk titeket arra, amit tőlünk tanultatok, hogy hogyan kell élnetek és Isten kedvében járnotok. Éljetek is úgy, hogy előrehaladásotok mind nagyobb legyen.” [1Tessz 4,1] Hát pontosan erről van szó.

De az is felsejlik előttem, amit Jézus mond: „ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?” [Lk 16,12]. Itt egyértelműen arra utalónak tekintem Jézus szavait, hogy miénk lehetne az Isten örökrésze, ám, ha e világot, a mammont jobban szeretjük, mint Istentől lett valóságunkat, akkor bizony az Isten sem segíthet rajtunk. („Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” [Lk 16,13])

Uram, Atyám, a Te szeretetben próbállak szeretni, és szeretetemben ragaszkodva féllek, nem szeretve, de eléd hordva bűneimet, abban a hitben, hogy általad, azok is javamra válhatnak, nyereségemmé. Mert minden vágyam az, hogy Veled lehessek egy örök létre. Segítsd ki vágyaimat! Ámen