Ne siránkozzunk egy igaztalan felett se.

Ter 18,16-33 - Azután a férfiak felkeltek onnan, elindultak, és Szodoma felé fordították a szemüket. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. Így szólt ekkor az Úr: „Eltitkoljam-e Ábrahám előtt, amit tenni akarok? Mert ő nagy és igen hatalmas nemzetté lesz, benne nyer áldást a föld minden nemzete. Hiszen azért ismertem meg, hogy megparancsolja fiainak és házanépe utódainak, hogy tartsák meg az Úr útját, és cselekedjenek a jog és az igazság szerint, hogy az Úr így teljesítse Ábrahámért mindazt, amit mondott neki.” Azt mondta tehát az Úr: „Szodoma és Gomorra ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos. Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam, vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!” Erre a férfiak megfordultak, és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Eléje járult, és azt mondta: „Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt? Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, s megöld az igazat a gonosszal együtt, s úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen tőled! A mindenség Bírája ne tenne igazságot?” Azt mondta erre neki az Úr: „Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.” Erre Ábrahám azt válaszolta: „Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok. Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?” Erre ő azt mondta: „Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt.” Erre ismét szólt hozzá: „És ha csak negyven lesz, mit teszel?” Ő azt mondta: „Nem sújtom a negyvenért.” „Kérlek - folytatta -, ne haragudj, Uram, hogy szólok: És ha csak harmincat találsz?” Azt felelte: „Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.” „Ha már egyszer elkezdtem - mondta -, hadd szóljak Uramhoz: Hátha csak húsz lesz?” Azt mondta: „Nem pusztítom el a húszért”. „Könyörgök - folytatta -, ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz?” Erre azt mondta: „Nem törlöm el a tízért.” Amikor az Úr befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, az Úr elment, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.

Mt 8,18-22 - A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. Akkor odajött hozzá egy írástudó és azt mondta neki: „Mester, követni foglak téged, ahová csak mész.” Jézus azt felelte neki: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.” A tanítványai közül egy másik azt kérte tőle: „Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.” De Jézus azt felelte neki: „Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat.”

Ne siránkozzunk egy igaztalan felett se. Egyrészt, ha elmondhatjuk, hogy a magunk részéről megtettünk már mindent, hogy az beláthassa igazságának hiányát. Másrészt azonban, törekedjünk rá, hogy, ha megadatott számunkra az igazság ismerete, akkor minden erőnkkel igyekezzünk – és erre összpontosítsuk erőnket – az igazságosság életre keltésére ott, és akkor ahol éppen vagyunk. Mert az igazak kezében van az igaztalan sorsa is!

„Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam, vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!” Mit lát Isten, mikor alászáll, eljön, hogy velem, velünk találkozzon?

Egy jó szándékú írástudót? Aki hajlandó a jóra, de csak addig, amíg neki is jó? Ha már kellemetlen, ha már kínos, vagy áldozattal jár, akkor megfutamodom, szomorúan, de elsomfordálok? Jézus láthatóan figyelmeztetni akar, hogy nem az érzelgősködést, a hangulati „jópofáskodást”, érti az alatt, hogy akkor gyere, és addig gyere, amíg éppen kedved van rá, hanem a tudatosságot, az elszántságot, az állhatatosságot várja el tőlem, vagyis, ilyen az igazi szeretet. Nem ideig-óráig, nem kedvtől függő hősködést vár el, vagy szeretne tőlünk.

Vagy egy másik esetben, nem arra gondol, hogy majd egyszer, ha éppen alkalmas lesz rá az idő a számomra, majd akkor megkereslek, és követlek. Itt, a példában szó sincs arról, hogy meghalt volna a tanítvány apja, vagy, hogy egyáltalán beteg volna. Mégis, a tanítvány azt mondja, hogy követlek majd akkor, ha már eltemette apját, ha már minden mást elrendezett az életében, és nem lesz már más dolga, majd akkor követni fogja, de bocsi, még annyi minden dolgom van előtte. Talán jó szándékkal mondta, őszintén, mégis alkudozni próbált a tanítvány.

Meddig engedek teret Istennek az életemben? Ki az én számomra Jézus? Mit kezdek a Szentlélek kegyelmeivel? Hiszem, hogy ez az idő számomra a kegyelmi állapotban lét ideje?

Mikor vagyok Jézus követője? Mikor vagyok Vele annyira egységben, hogy ne tudnék még azon az egységen javítani? Mikor lehetek elégedett önmagammal? Én úgy gondolom, hogy soha nem lehetek elégedett magammal. Már csak azért sem, mert soha nem érezhetem magam olyan steril környezetben, amikor bizonyos lehetek abban, hogy két jó közül – akár – de a legjobbat választottam. Amikor nem a magam kedvéért tettem bármi jót is, hogy kimondhassam: látod Uram, hogy én még ezt is hajlandó vagyok megtenni érted? Vagy, a szeretetet félreismerem, félremagyarázom, félre értelmezem, vagy magam akarom, a szerettet képességet definiálni, meghatározni, magyarázni, mert én jobban tudom a másiknál.

Még ha imádságos életet is élek, könnyen kizökkent bármi is, bármilyen apró esemény is abból a szinkronból, abból a harmóniából, abból a koncentráltságból, amibe sikerült kerülnöm éppen Jézussal. Nincs ebben az életben megnyugvás. Ez az élet a keresztem vállalásáról elfogadásáról szól: miközben törekedni próbálok a jóra, rádöbbenek, hogy belefáradtam, csalódtam a jóra való törekvésemben. „Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten.” [Mk 10,18]

Hálát adok Neked Istenem, és zsoltárod dallamát engedem szétáradni szívemben, hogy a Te szereteted felül múl minden emberi képzeletet, és erőlködést. Mert elnézed nekem képtelenségemet a jóra, megbocsátod dühömet, önzésemet, kétségeimet, kishitűségemet, féltékenykedésemet ... De mindezeket eltereled szemem elől állhatatos szereteteddel, hogy örömöm lelhessem Benned! Ámen