Az Isten Felkentjében vagyunk egyek

Zak 12,10-11 - És kiöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakóira az irgalom és az imádság lelkét; és ők majd rámtekintenek. Akit átdöftek, azt megsiratják majd ők oly sírással, mint az egyszülöttet, és keseregnek felette, mint ahogy keseregni szoktak az elsőszülött halálakor. Azon a napon oly nagy lesz a sírás Jeruzsálemben, mint Adadremmon sírása Megiddón mezején.

Gal 3,26-29 - Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai, s az ígéret szerint való örökösök.

Lk 9,18-24 - Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: „Kinek tart engem a sokaság?” Ők ezt felelték: „Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig azt, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.” Azután megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Az Isten Krisztusának.” Ő pedig rájuk parancsolt és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.” Azután mindenkihez szólt: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.

Az Isten Felkentjében vagyunk egyek, ahogy egyként mindegyikünkért áldozattá lett, hogy hitünk által osztozhasson velünk örökségében. A Fiú nem csupán egy az Istenben, hanem egy bennünk, hogy mi egyek lehessünk Benne. Így, egyként mondhatjuk, hogy Mi Atyánk.

Ma, mikor az Istent a világ többnyire káromló szóként ejti ki a száján, nem érzékeljük, hogy micsoda nagy kegy az, hogy mi az Istent a legbensőségesebb, legintimebb szóval illethetjük: Apám, Édesapám, Atyám, stb. Elidőzöm e gondolaton, és segítségül hívok minden szentet, hogy e világ sértettségéből felemelkedetté lehessek, mikor kimondom: Mi Atyánk.

Az Atyánk előtt, az Ő szemében lehetek olyan, azonos, egyenlő Krisztussal. Ő az, Aki úgy szeret, engem, mintha én volnék Jézus, teremtett fiúi valósága. Micsoda méltósága ez a teremtménynek, hogy közösségre kerülhet teremtőjével. Rá bízhatom magam.

Jézus erre hív, erre az egységre Vele. Amit mond egynek, azt mondja mindegyiknek: „Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: „Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!” [Mk 10,21] „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem.” Nem kell féltenem életemet Krisztustól, hiszen pontosan Ő az, aki Életre hív. Csak merjek csalódni önmagamban, és Rábízni reményemet! Ez a hit ereje. Amire Pál azt mondja, hogy gyengeségemmel hivalkodom, hogy Krisztusban megőrizzem erőmet (l.: 2Kor 12,9b). Istennek minden teremtménye kedves a számára. Számon tart mindegyikünket, és talán elsiratja mindegyikünket, aki nemet mond az Ő atyai szeretetére.

Mennyi Atyám, ki minden teremtmény Atyja vagy, Szentlelkedet küld el, mártózzon meg bennem, hogy Atyai méltóságodban otthonra, békességre, hitre, bizalomra, nyugalomra leljek; hogy szereteted éltessen, és erről az életről bírjak szüntelen hírt hozni a világba. Ámen