Az okoskodás a tett halála.

Tób 2,9-14 - Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt. Nem tudtam, hogy verebek vannak fölöttem a falon, s ezek meleg trágyája hullott a szemembe, s fehér foltok keletkeztek rajta. Orvoshoz kellett fordulnom, hogy gyógyíttassam magam. De minél több kenőcsöt használtam el, annál inkább romlott a látásom a foltok miatt, végül teljesen megvakultam. Négy évig nem láttam és testvéreim sajnálkoztak rajtam. Ahikár két éven át gondoskodott rólam mielőtt Elimaiszba ment. Ekkor Anna, a feleségem bérért munkát vállalt, gyapjút font. A megrendelőnek adta, s az pénzt adott érte. Disztrosz hónap hetedikén elkészült egy darabbal és átadta a megrendelőknek, akik kifizették neki az egész bért és ráadásul egy kecskegidát adtak neki. Amikor közelembe ért a kecske, mekegni kezdett. Hívtam feleségemet és megkérdeztem: „Honnan van ez a kecskegida? Csak nem lopott jószág? Add vissza gazdáinak, nekünk nem szabad lopott jószágot megenni.” Ő ezt válaszolta nekem: „Ajándékba kaptam a béremen felül.” Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: „Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.”

Mk 12,13-17 - Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében. Akik odajöttek, azt mondták neki: „Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját igazságban tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?” Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!” Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: „A császáré.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És csodálkoztak rajta.

Az okoskodás a tett halála. Amíg vitatkozunk, nem kell döntenünk. Remélték, remélem, reméljük, vagy remélik sokan, mindegy, rólunk szól, vagy most, vagy bármikor, vagy valamikor. Amikor nem akarok, nem szeretnék, vagy képtelennek tartom magam a döntésre – bármiért is. Hogy elodázható a szembesülés, a döntés felelőssége. A magam jövőjéről, a magam kényelméről, vagy egyszerűen önzésemről. Mit akarok, és az mennyit ér meg nekem? A „császár” távol van, de Isten itt van. Hol is van Isten? Ki is az Isten? Nem cinikus akarok lenni, hanem végig próbálom venni azt a zűrt, amik között evickélve mi magunk sokszor próbáljuk elkerülni az egyenes választ. Nem köntörfalazni, és tovább bonyolítani a kérdéseket, hanem egyenesen, a legegyszerűbben kimondani a választ, amit amúgy is tudunk, de könnyebb problémázni, problémákat kreálni, mint kimondani, amit amúgy is tudunk. Mert félünk a cselekvéstől, ragaszkodunk a magunk kreálta biztonsághoz, ami valójában nem is biztonság. De fontos a magunk számára – valamiért – a magunk véleménye. Mégis, mi fontosabb nekem, a magam véleményénél? Ki fontosabb a magam számára nálamnál, nekem? Kiért vagyok hajlandó kibújni vackomból, ebből az áporodott szagú, koszos, de biztonságosnak vélt odúmból?

Ahol meghallhatom mások kérdéseit, melyekre nekem kell esetleg válaszolni. Merjem a magam válaszát kimondani, még akkor is, ha azért keresztre feszítenek. Nem hősködésre van szükség, hanem hitre, őszinteségre, tisztaságra. Állhatatosságra, következetességre. Átláthatókká lenni, válni, ahol nincs sajátos magamnak fenntartott biztonságom. Kiszolgáltatom magam, megengedem, hogy Krisztus szeretete legyen védelmezőm, még akkor is, ha nem védeni akar, hanem használni, felhasználni, elhasználni, kihasználni. Engedjem meg Neki, kihasználni úgysem fog, mert a szeretet arra képtelen, hogy visszaéljen mások szeretetével. Isten nem tart többre számot, mint ami tőlem elvárható, direktben! De számít rá, hogy szeretetére őszinte szeretetem lesz a válasz, még akkor is, ha mások, a világ, más értékrend szerint próbál működni. Aki nem e világból való, az ne ragadjon meg e világ szintjén még gondolkodásában se. Tudjak felülemelkedni kicsinyességemen, hiszen Krisztus szentségre nevel, növel. Bátorít, hogy merjek nagyban gondolkodni, ami a világ szemében nevetség, gúny tárgya, vagy nem kívánatos. Látva lássam, mégis merjek szeretni! Segíts nekem Szentlélek Úr Isten! Ámen