Hogyan hihetném el egy embernek, hogy Ő Istennel egy …

ApCsel 11,19-26 - Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz. Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.

Jn 10,22-30 - Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus azt felelte nekik: „Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

Hogyan hihetném el egy embernek, hogy Ő Istennel egy, ha nekem, bennem, azt nem a lélek súgja, melyre magam hallgatok? Mert hallani és hallgatni csak akkor fogom a Lelket, ha elhiszem, és vallom, hogy én Annak juhai közül való vagyok, ki engem szólít meg, Aki rám veti tekintetét, és elveszi bűneimet. „Hallgatnak szavamra”, így mondja Jézus.

De fel kell ismernem azt is, akit Ő küld hozzám, ahogy Barnabást, és Sault, aki megtérése után a Pál nevet viseli. A megtérők új nevet kapnak, mikor már magukon viselik a keresztség kegyelmét. A Szentlélek keresztségről beszélek.

„Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”[Jn 1,33-34]

Jézus Krisztus az, aki elküldi a Szentlelket, személyesen. Hogy kit használ erre fel és mikor, az azonban Jézus személyének a titka. Ki az, aki elhozza számomra, átadja, rám kiárassza a Szentlelket? Talán minden alkalom, mikor erre meghívást kapok, egy rész, valamennyi, amit éppen el tudok viselni, be tudok fogadni Isten teljességéből. De egy bizonyos szerintem, hogy azt nekem kell éreznem, tudnom, mikor megérint. Lefoglal Isten számára. A Szentlélek ajándékai: (A tridenti zsinat a megigazulás állapotát úgy magyarázta, mint a kegyelemnek és a Szentlélek ajándékainak tudatos befogadását (D 799).) „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. …Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.” [Iz 11,1-5]

„ … a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” [Róm 5,5b] Végül is, ez a Szeretet az, ami működővé válhat bennem. Akarom, egészen Uram, Istenem, Atyám! Szentelj meg, foglalj le, segíts, hogy betölteni bírj engem! Ámen