Lépésről lépésre, hangról hangra

ApCsel 11,1-18 - Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségből valók nekitámadtak, és azt mondták: „Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!” Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: „Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért. Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszó-mászókat és égi szárnyasokat láttam. Szózatot is hallottam, amely felszólított: „Kelj föl Péter, öld meg és edd!” Én azonban azt mondtam: „Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!” Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: „Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.” Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe. Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám. Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: „Küldj Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak; ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.” Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: „János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni” [1,5; Lk 3,16]. Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?” Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta Isten a bűnbánatot, hogy ők is életet nyerjenek!”

Jn 10,1-10 - „Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott. Jézus ekkor ismét szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

Lépésről lépésre, hangról hangra, illatról illatra, talán már csak kéznyújtásnyira Tőled Istenem, ki Szentlelkeddel kereszteltél meg engem. Felkentél igazságodra, a Te szeretetedben. Ahogy a hajnalban a madárcsicsergés, úgy ébred szívemben hangod, szavad, mire reggelt kiáltanék. Mert Te nem a bűneimet tartod számon, hanem szeretetedet adod nekem, hogy hirdessem életedet, mely észrevétlen simogatással, mosollyal, léptekkel jön hozzánk, akik hívunk, várunk, óhajtunk. Te bennünk akarsz széket foglalni. Nem fotelt, és nem otthont, ahol tespedten elnyújtózz, elpihenhess. Te éltetni akarsz, életet hozol, hogy terelj, hogy vezess az Atyához. Mert általad, csak általad lehet életünk az örök élet részévé. Már most, itt, élhetővé akarod tenni az életemet, és mindegyikünk életét. Egymás életét általad, a Te hangod, erőd, igazságod és szereteted által. Bennünk van titkod, titkaid erdeje, amit nekünk kell felkutatnunk, és egymás számára is megvilágítani. Bennünk akarod, hogy életté legyen közösséged. Mikor ablakainkon kiszüremlik a gitár hangja és énekünk hangja, az kíváncsivá tegye azokat, akik kívül rekedtek. A Szentlélek hívó szava nem áll meg a falaknál, az betölt minden teret, és időt, ahol életünk van, de, mert általunk és velünk és bennünk vagy.

Nincs világosság fény nélkül. De, ahol fényességed van, ott világosságot teremtesz. „… a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek. Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani.” [Mt 4,16-17a] „Ti vagytok a világ világossága. … a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” [Mt 5, 14.16]

A Szentlélek az, aki tanításodat Jézus, bennem világra gyújtja, hogy tanításod közösséggé alakítson, hogy e közösség „világítson az embereknek”. Tanúságunk Rólad, Atyánk dicsőségére legyen! Kik dicsőítik az Atyát a Te tanításod által, és a Szentlélek erejében eltelve, azok között ott van már Isten országa.„Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.” [Jn 5,24]

Új szívet adtál nekünk, köszönjük Urunk, Barátunk, Testvérünk! Ámen