„Példát adtam nektek!”

Kiv 12,1-8.11-14 - Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: „Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez. Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről-nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!

Zs 115 - Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: „Nagyon nagy megalázás ért!” Elkeseredésemben azt mondtam: „Hazug minden ember!” Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

1Kor 11,23-26 - Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség [Jer 31,31] az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!” Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

Jn 13,1-15 - A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára volt kötve. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Jézus azt felelte neki: „Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.” Péter erre így szólt: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus azt felelte neki: „Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.” Akkor Simon Péter ezt mondta: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!” Jézus azt felelte: „Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.” Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: „Mester” és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

„Példát adtam nektek!” Isten szólít meg bennünket e szóval, amikor a Fiát elindítja a szenvedések útjára, melyet értünk vesz magára. Isten kiengesztelődése az emberrel! Ahogy önmagában olyan módon azonosul az emberrel, hogy elé térdel, levetve felső ruháját, ami már önmagában megalázkodás. Mintha azt mondaná az Isten: ’mit ér a szeretetem, ha te, ember semmire sem mész azzal, nem válik javadra’.

„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké! Állandósult jelenlétét hiszem-e? Változatlan, és folyamatos elfogadását, törődését, értem való sóvárgását hiszem-e?

Imbolygok bizonytalankodva, értetlenkedve, kishitűséggel. Sokszor elfordítom fejem, mert zavar, hogy ennyire megalázza magát értem; hogy még ez után a nagyböjt után is ugyan azzal a lelkes mosolyával ölel át, és von bele ebbe az intim, és megalázott helyzetébe. Nincs, nem akar titkolni semmit előlem. Még a maga emberi gyötrődését sem. Mindent elrendezni próbál, mindent tudatni akar velem, az utolsó pillanatig. Minden játékszabályt, minden használati utasítást pontosan értésemre akar hozni, hogy ebben a világban mindent úgy tudjak használni, hogy mikor kiveszi majd tőlem ítéletemet, ne kelljen azt mondania, hogy állj a balomra. (Te nem felelsz meg, mert nem használtad a játékszabályokat, nem éltél a lehetőségekkel; visszaéltél a játékszabályaimmal; vagy becsaptál, amiért nem voltál velem őszinte, ahogy magaddal sem. Nem voltál játékos, inkább erőszakos, kibírhatatlan, öntelt és büszke. Nem engedtél teret, helyet az életedben az Isten kegyelmének, nem bíztad rá magad. Nem bíztál senkiben, csak magadban, sajnos.)

Jézus által az Atya nem azt akarja megtanítani a számomra, hogy hogyan győzhetek, nem győzelemre akar tanítani, hanem szolgálatra, és szolgálatának elfogadására. Mert, hogyan lehet képes szolgálni az, aki nem képes elfogadni mások szolgálatát?

Álljunk csak oda Péter mellé, amikor Jézus hozzá lép, elé térdel, hogy megmossa lábát, ő pedig el kezd tiltakozni, vonakodni. Mire Jézus azt mondja: „Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.” Nem kell értenem a Mestert, az Uramat most, csak hinnem kell Neki! Alázatossá kell lennem, hogy hinni tudjak Benne! Mennyi mindenre Péteren keresztül tanít meg az Atya! Mennyi mindenre a pápán, a pápákon keresztül tanít meg nekem az én Atyám, az én barátom a Fiú, és az én lelkemben otthonra vágyódó Szentlélek!

Uram, Istenem, most eléd borulok, egészen a földre hajtva le homlokom, hogy érezzem a kő kijózanító hűvösségét, mert érezni akarom a Te, értem való megalázottságodat. Szándékodat: hogy engem magadhoz emelni bírj. Most segíts, hogy képes legyek rá, engedni tudjak Neked! Nehézkességem, ragaszkodásom - akár csak bűneimhez, bűnnel szerzett e világi egzisztenciális körülményeimhez. Nem tudom hogyan – bárhogyan: megérinthess, elragadhass, szentséged alakítson, formáljon, egészen Hozzád hasonulttá tehessen.

Ne legyen gondom több - mint ami Benned lévő valóságom.
Ne legyen gondolatom rajtad kívül, vagy tőled távolodó.
Ne legyen vágyam téged elutasító, téged megkerülő, tőled elidegenítő.
Segíts, hogy úgy tudjam szeretni magam, ahogy Te szeretsz,
úgy tudjam elfogadni magam, amilyennek Te teremtettél,
hogy úgy tudjalak szolgálni, hogy szolgálatom Neked legyen kedves.

Most, ebben a liturgikus cselekményben belekapcsolódok abba a keresztény közösségbe, mely évszázadok, évezredek során egyazon dallamokkal, és szavakkal szólított meg Téged, és kapcsolódott bele Jézus szenvedésébe, értünk, értem, mindannyiunkat bátorítva: ’elintéztem már, hogy ne kelljen neked bűneidben henteregni. Elemészteni, kész vagyok minden bűnödet, engedd meg nekem. Élj! Ne nyugtalankodj, ne félj, ne ítélj, ne aggódj! Éld meg Atyám szeretetét! Éltető forrásából meríts bátran, mely soha ki nem apadó forrás a Te számodra!’

Hiszem, hogy ebben az órában egyesülünk minden élő keresztény testvérünk imádságával is. De egyesülni akarok azokkal is, azokért is, akik most az imádság helyett más feladattal vannak. Mert mindaz fontos, ami tőled Uram feladatunk. Add, hogy merjük imádságként megélni tőled, nekünk kiosztott feladatainkat, ne akarjuk, ne próbáljuk lecserélni önző, és önmagunkért való sikerekkel, vagy ne tulajdonítsuk magunk akaratát a tiednek. Benned találjak énekben, imában közösségre, mindazokkal, akiket ezen az éjjelen, áldozatoddal, szenvedéseddel magadhoz vonzani próbálsz, akarsz, szeretnél. Ámen