Jézus könyörületességből gyógyít

Ez 47,1-9.12 - Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé. Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon. Ekkor a férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kiment kelet felé és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízen, és az bokáig ért. Majd ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az térdig ért. És ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az vesékig ért. Azután még ezer könyököt mért, és nem tudtam többé átmenni a folyón, mert a vizek mély folyammá áradtak, amelyen már nem lehetett átgázolni. Ekkor azt mondta nekem: „Láttad ezt, emberfia?” Majd ismét visszavitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, íme, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Azt mondta nekem: „Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.

Jn 5,1-3a.5-16 - Ezek után volt a zsidók ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe. Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága. Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.” Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett. Azon a napon pedig szombat volt. Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: „Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.” Azt felelte nekik: „Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: „Vedd ágyadat, és járj.” Erre megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki neked azt mondta: „Vedd ágyadat és járj”?” A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből. Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.” Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók pedig üldözték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.

Jézus könyörületességből gyógyít. Mikor Jézus meglátta, és megtudta, „hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”” A beteg ember válasza nem direkt, azonban kifejezi, hogy reményét már teljesen elvesztette abban, hogy meggyógyulhat. Ugyanakkor a törvényről – a zsidó törvényekről – mintha túl sok fogalma nem lett volna.

Jézus is úgy tesz, mint aki nem ismerné, és nem is tisztelné a zsidó törvényeket. Pedig azt mondja korábban a törvénnyel kapcsolatban: „nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.” [Mt 5,17] Másutt pedig azt mondja, „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.” [Mk 2,27]. Ami úgy értendő, hogy a törvény van értünk, és nem mi a törvényért. De Jézus nyíltan vallja azt is, hogy „én és az Atya egy vagyunk.” [Jn 10,30] Amiből valami olyan áll össze bennem, hogy a Teremtő eleve teremti a törvényt is, a törvényszerűségek a kezében vannak, amit nekünk meg kell ismernünk, és melyeket nekünk alkalmaznunk kell. Ne alkossunk olyan törvényeket, melyek az Atyát és a Fiút akarják szabályok közé szorítani, megzabolázni, hogy az lehessen amit az ember akar. Annak kell megtörténni, amit Isten akar, hogy megtörténjen. Nem viseli el Isten a túlszabályozottságot, úgy, ahogy Ő maga sem mer, bír, szándékozik bennünket, és a teremtett világot sem túlszabályozni. Szabadnak akar ismerni bennünket, hogy szabad akaratunkkal mondjunk Rá igent. A csodák ilyenek: a szeretet mindenre képes, és mindenkor képes könyörületességre. Nem engedi meg azt, hogy bármilyen korlátok között, szabályozottságban legyen esélye a jelenlétére.

„ … legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” [Ef 4,32] Isten végtelen irgalmáról, könyörületességéről, kiengesztelődésre készségéről tesz bizonyosságot. Erről szól Jézus minden cselekedete, gyógyítása.

Arról nem beszél az Újszövetségi Szentírás, vagy nagyon érintőlegesen, ahol az ember visszautasítja Jézus könyörületességét. Én feltételezem, hogy volt ilyen. De mert azt akarja számunkra megtanítani az Isten, hogy ez az egyetlen utunk, hogy nyitottakká válni, megengedőkké lenni, vagyis annyira egyszerűkké kell válnunk lélekben, hogy engedelmesekké váljunk a szeretetére, amivel ránk akar hatni, és meggyőzni.

Uram, Jézus Krisztusra kérlek, hogy a Te nyitottságodra tegyél képessé engem, ami nem naivság, de tudatos szabadság vágyam, hogy Benned valósuljon meg létem! Ámen