A feltámadás hite az ószövetségből való.

Oz 6,1-6 - Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek: „Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz, Mert ő sebzett meg, de ő gyógyít is meg minket, megvert, de gondjába is vesz minket. Két nap múlva ismét életre kelt minket; harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt. Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat! Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal, eljön hozzánk, mint az őszi eső, és mint a tavaszi eső a földre.” Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Jámborságtok olyan, mint a reggeli felhő, és mint a reggel tovatűnő harmat. Ezért vertem őket a próféták által, megöltem őket szám igéjével. Ítéletem elérkezik, mint a világosság. Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.

Lk 18,9-14 - Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből.” A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: „Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.”

A feltámadás hite az ószövetségből való. Mégis érdekelne, hogy az ószövetségi ember hogyan viszonyult ehhez az üzenethez? Miben volt más a feltámadáshoz a viszonya annak az embernek, aki a prófétától jövendölésként hallhatta? Mennyiben tér el attól az újszövetségi ember viszonya a feltámadáshoz, aki történelmi tényként kénytelen hinni, hogy megtörtént? Miben más azt hinni, hogy megtörténhet, és azt, hogy megtörtént?

A történelmi ténytől eltávolodva időben, nem okvetlenül jelenti azt, hogy térben is el kell távolodni tőle. Ezt azonban, talán, nehezebb mondani ószövetségi emberként, mint újszövetségiként. Bár, mindegyik hit kérdése. Azonban az is tény, hogy míg minden zsidó hallotta a jövendölést, és hihetett is benne, még mindig csak hitével bírja, hogy megtörténhet, míg megtörténtét nem képes tudomásul venni. Vagy legalább is annak tényszerűségét, hogy a föltámadott előttünk jár, példaként Isten kinyilatkoztatása, bizonyosságul a jövendöléseknek, hogy hinni tudjuk, hogy Isten a szövetségében hűséges az emberhez, és vágyakozza, hogy hűségét viszonzó szeretettel higgyük el. Ahogy Pio atya üzenetével is bátorít bennünket: Jézus „föltámadásában kegyelemre való újjászületésünk legtökéletesebb modelljét kaptuk.” Jézus az a bizonyosság, Aki jelenünket és jövőnket modellezte. Más dolgunk tehát nincs: megismerni Jézust, cselekedetei, szavai által logikáját, összefüggéseit, melyek Istenbe oltanak, kapcsolnak bennünket. A másolás szó azért nem teljesen fedi le a valóságot, mert Isten, ami egyediségünket, személyiségünket végtelen alázattal respektálja, sőt, beépítette már a teremtéskor a maga terveibe, elképzeléseibe. Vagyis, a magam személyiségében kell megvalósítanom a modellezett életet, hogy halálom és feltámadásom, majd megdicsőülésem Istenben, Istennél, Isten által – „mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat” – valósulhasson meg. Ebben a hitben kell élnem az életet, bűneimmel együtt, de Isten szeretetébe beleoltottan. Ami tudatos elfogadást, alkalmazkodást, és alázatos engedelmességet is jelent. Az engedelmességet szoktuk a vallásban igen gyakran félre érteni és félre magyarázni. Mert a vak engedelmesség teszi az embert bigottá – miért teszem, mert így szokták – amikor elválik a tartalom a szokástól, így elidegenültté tesz attól, amit hittel kellene megélnem. Ezért lényeges az, hogy személyességemben fedezzem fel Istent, Aki a pillanatban van jelen velem, bennem, általam. Benne van valóságom, az az élmény, ami képes bűneimtől eltávolítani, elidegeníteni.

Szentelj fel Uram, hogy téged tisztán látni, érezni, megtapasztalni életem minden pillanatában képes lehessek, még akkor is, vagy pontosan annak ellenére is, hogy Krisztus szenvedésének stigmáit nem kell elszenvednem ahhoz, hogy halálával, és feltámadásával azonosulni bírjak! Ámen