Csak a második helyen érhető el az emberek közötti szeretet!

Oz 14,2-10 - Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el! Vigyétek magatokkal e szavakat, térjetek az Úrhoz, és mondjátok neki: „Végy el minden gonoszságot, fogadd el a jót, és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked. Asszúr ne segítsen nekünk, lóra sem szállunk többé, és kezünk alkotásait nem nevezzük többé „Istenünk”-nek. Mert te megkönyörülsz az árván, aki nálad talál irgalmat.” „Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, mert haragom elfordult tőlük. Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, és gyökeret hajt, mint a Libanon. Kiterjednek ágai, és pompája olyan lesz, mint az olajfáé, és illata, mint a Libanoné. Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő; hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora. Efraim, mi köze neki a bálványokhoz? én hallgatom meg és gyámolítom őt; olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus, és tőlem való lesz a gyümölcs, melyet rajtad találnak.” Aki bölcs, értse meg ezeket, aki értelmes, lássa be ezt mind! Bizony, egyenesek az Úr útjai, s az igazak biztosan járnak azokon, de a gonoszok elesnek rajtuk.

Mk 12,28b-34 - Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: „Melyik a legelső az összes parancs közül?” Jézus így felelt neki: „Az összes parancs közül a legelső ez: „Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Ez az első parancsolat [MTörv 6,4-5]. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” [Lev 19,18]. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó ekkor azt mondta neki: „Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat - többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.” Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.

Csak a második helyen érhető el az emberek közötti szeretet! Tehát, ha hitemmel nem bírom Isten szeretetét, mely iránta való szeretetre késztet, akkor a többi csak káprázat, önálltatás, de nem igaz.

Hiszen, ha a hitet nem birtoklom, birtokomban nem érzem otthon magam, mit sem tudhatok arról, hogy Isten szeretetében van részem. Mindaddig, míg az istenlétben nem szereztem bizonyosságot, hogyan lehetnék képes hálát adni Neki, megtapasztalni a boldogságot. Azonban, ha Benne ismerem fel önmagamat, akkor már nem maradhat el, hogy Rá szeretettel gondoljak. Megengedjem a számára, hogy engem szeressen, amitől örömömben lelem magam! Ebben az állapotban, elképzelhetetlen az, hogy ne viszonozzam. Azt könnyű szeretni, aki szeretetével elhalmoz. Ha Őt nem szeretem, akkor hogyan lehetnék képes szeretni azt a másik embert, aki nem szeret, akit meg kell szeretgetnem, szelídítenem. De miért tenném ezt, ha viszonzásra nem számíthatok tőle? Hát csak azért, mert hiszem és vallom, hogy Isten szeretni akarja őt is, ha máson keresztül nem is, de általam, rajtam, velem igen. Mert hiszem az Istent, és élem szeretetét, a szeretetét vágyom megosztani másokkal, mert magamnak sok az. Így vallom azt, hogy Isten szeretetének szintézisében vagyok én szeretetben, és szeretetre képes. E világot Istennek a szeretete tartja fenn, nem az enyém, és nem másé. Ha ez a szeretet nem volna élet, éltető, valóságos, állandó és örök, akkor nem volna élet. Hiszem ezt? Akkor élnem kell – benne, vele, és általa.

Erről beszél Ozeás, Isten szeretetéről, aki megkönyörül, aki irgalmas, aki meggyógyítja a hűtlenséget, aki gyönyörködtet szeretetével, hogy a megtérőbe visszatérjen az élet, az erő, a lélek; aki gyámolító, és keresi kedvét annak, aki igent mond az Ő szeretetére.

„Aki bölcs, értse meg ezeket, aki értelmes, lássa be ezt mind! Bizony, egyenesek az Úr útjai, s az igazak biztosan járnak azokon, de a gonoszok elesnek rajtuk.”

Uram, a Te szereteteddel akarok szeretni mindent, mi téged hirdet, mi rólad szól nekem, hogy mit tőled van nekem, az legyen azoknak, kik a tieid, és akikhez Te küldesz. De segíts, hogy akit hozzám küldesz, abban felismerni, és attól elfogadni bírjam a Te szeretetedet! A Te áldásod, felhatalmazásod (l.: Mt 10,1-15), ne váljon se terhemmé, sem a gonosz eszközévé! Ámen