Titkait Isten elrejti azok elől, kik titkokat rejtenek előle.

2Kir 5,1-15a - Námán, Szíria királyának hadvezére, nagy és tekintélyes ember volt ura előtt, mert általa adott az Úr győzelmet Szíriának. Vitéz és gazdag ember volt, de poklos. Egyszer azonban portyázni mentek a szíriaiak, s foglyul ejtettek Izrael földjéről egy kislányt. Ez Námán feleségének szolgálatába jutott és azt mondta asszonyának: „Bárcsak lett volna az én uram annál a prófétánál, aki Szamariában van. Biztosan meggyógyította volna a poklosságtól, amelyben van.” Námán erre bement urához s elbeszélte neki: „Így s így szólt az az Izrael földjéről való lány.” Azt mondta erre neki Szíria királya: „Eredj el s én majd küldök egy levelet Izrael királyának.” Az, miután elment és magával vitt tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat s tíz váltóruhát, elvitte a levelet Izrael királyának. Ezek a szavak voltak benne: „Ha e levelet megkapod, tudd, hogy hozzád küldtem szolgámat, Námánt, hogy meggyógyítsd poklosságából.” Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját s azt mondta: „Isten vagyok-e én, hogy ölni s életet adni tudjak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak valakit poklosságából? Észrevehetitek s láthatjátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.” Amikor ezt Elizeus, az Isten embere meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael királya megszaggatta ruháját, elküldött hozzá ezzel az üzenettel: „Miért szaggattad meg ruháidat? Jöjjön hozzám, s tudja meg, hogy van próféta Izraelben.” Odament tehát Námán, lovaival és szekereivel együtt, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. Ekkor Elizeus követet küldött ki hozzá ezzel az üzenettel: „Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested visszanyeri egészségét s megtisztulsz.” Megharagudott erre Námán, elment, és ezt mondta: „Azt hittem, hogy ki fog jönni hozzám, megáll, segítségül hívja az Úrnak, Istenének nevét, megérinti kezével a poklosság helyét s meggyógyít. Hát nem jobbak-e az Abána és a Fárfár, Damaszkusz folyói, Izrael valamennyi vizénél arra, hogy bennük megfürödjem és megtisztuljak?” Amikor azonban megfordult s bosszankodva elment, eléje járultak szolgái s így szóltak hozzá: „Apám, ha nagy dolgot mondott volna is neked a próféta, bizonyára meg kellett volna tenned. Mennyivel inkább, hogy most csak azt mondta neked: „Fürödj meg és megtisztulsz.” Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: „Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól.”

Lk 4,24-30 - Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán” [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

Titkait Isten elrejti azok elől, kik titkokat rejtenek előle. Ami képtelenség, de mégis igaz. Mert aki nem hajlandó felölteni magára köntösét, bár kínálja neki, az ne is kotorásszon annak zsebében. Valami olyasmi ez is, mint amit Jánosnál mond Jézus: „Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.” [Jn 3,18] Hogy ismerhetném meg, mi válik majd ítéletemmé, ha annak ismeretére nem vágyom? De, mert mindig van fontosabb annál, hogy megismerjem. Beismerem? Elég, ha magamnak merem, és lépteimre jobban ügyelek. Ha megérzem, hogy figyelmeztet. Mert vannak szolgáim – ahogy Námánnak is voltak, akiket szolgálatomba alázok, de hallgatok-e rájuk? Hiszem-e, hogy általuk is rám akarja fordítani figyelmét, szeretetét, irgalmát, kiengesztelődő vonzalmát Isten? Hiába akar meggyógyítani egyet is Isten azok közül, akik magáénak vallják Őt, de önszeretetük burkot von magukra, amin Isten szeretete képtelen áthatolni. Hogy is mondja Jézus? „Sok poklos volt az izraeliek között is, Elizeus idejében; mégis az az idegen, a szíriai Námán tisztult csak meg.” Isten volt személyválogató? Nem. Valószínűleg egyetlen izraeli sem hitte azt, amit vallott. Miért volna ma másként? Mernem kell magamat bírálnom, mérlegelnem, és változni. A változásért minden lehetőséget igénybe venni. Nem bizonyítás, önmagam igazolása kell, hanem bele merülés abba, amiből már nem én látszom ki, hanem az, Akié vagyok. Honnan keríthetek hitet? Mivel győzhetem meg Istent arról, hogy én Hozzá akarok eljutni, hogy kegyelmére számítok?

Istenem segíts, hogy hitem elég legyen ahhoz, hogy meggyőzzelek téged arról, hogy szeretetedet szomjazom! Ámen