Kik vagyunk mi Jézusnak?

Jer 18,18-20 - Ezt mondták: „Jöjjetek, szőjünk terveket Jeremiás ellen, mert nem veszhet el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jöjjetek, verjük őt meg nyelvvel, és ne figyeljünk egyetlen szavára sem!” Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenfeleim hangját! Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért, hogy vermet ástak lelkemnek? Emlékezz rá, hogy színed előtt álltam, hogy javukra szóljak, hogy elfordítsam haragodat róluk!

Mt 20,17-28 - Amikor Jézus fölment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé. Az úton azt mondta nekik: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad.” Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: „Mit kívánsz?” Az így válaszolt: „Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.” Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” Azt felelték neki: „Tudunk!” Ő erre azt mondta nekik: „A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette.” Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Tudjátok, hogy azok, akik a nemzetek fejedelmei, azok uralkodnak rajtuk, és akik nagyok, azok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Kik vagyunk mi Jézusnak? Elkísérjük oda, ahova menni akar? És az után? Ott magára hagyjuk? Ahhoz már nincs, ne legyen közöm? Ne kelljen, hogy közöm legyen, mert ott már nem tudok Vele azonosulni? Vagy, még ennél is álságosabb vagyok Vele, és kiszolgáltatom a pogányoknak, hogy megcsúfolhassák, hogy keresztre feszíthessék? Mert Ő úgy is feltámad?

Milyen az én kereszténységem? Mit gondolok a magam vallásáról? Lehet, hogy megragadtam a vallásosságnál, és nyugtatgatom magam arról, hogy ez az igazi hit? Nekem nem kell tovább mennem, elég, ha innen távolról látom, hallom, a keresztre feszítését, csak hogy azt mondhassam, hogy én nem, de ők! Örömködöm abban, hogy mások kereszténynek mondanak, a magam megfogalmazásával nem vagyok hajlandó foglalkozni?

Igaz, hogy Jézus nem mond senkiről semmi véleményt, kritikát. De mert élete az ember élete, és lelkében Istennek adta magát. Nem törődik azzal sem, hogy ki mit mond rá, milyennek, minek tartja őt, mert Őt az érdekli, egyedül, hogy az Atya mire tartja. Hogy az Atya ne csalódjon benne, tudva ereszkedik bele a kínkeserves szenvedésbe, megengedőn állja ki a sorsát. Én nem. Nem viselem el, állandóan keresem a magam számára az indokokat: miért nem, miért is kellene.

Mit is jelent az, hogy szolgálni az Emberfiát, Istent? Mennyiben szolgálat az életem? Kit is szolgálok? Kinek válok az áldozatává? Kiért hozok áldozatokat. Hiszem-e, hogy életem természetes, és tevőleges részeként kell élnem a szenvedést? Az ne nyűgként, kényszeredetten rakódjon rá az életemre, ami agyonnyom, és képtelenné tesz szabadon igent mondani a Szeretetre. Az aktív részem kell legyen, mely beleolt Krisztusba, Akivel szenvedéseiben így válhatok eggyé, hogy általa juthassak az Atya teljességébe, a feltámadás megtisztító örömében. Nekem sincs, mert nem lehet különb, egyszerűbb, kényelmesebb utam az Atyához, mint Jézusnak, aki maga figyelmeztet rá: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.” [Lk 9,23]

Én sem kerülhetem el a pokolra szállást!

Ne higgyem, hogy utam a Wellness hétvégéken fog elvezetni Isten színe látására. Hiszem, hogy a pápa lemondása sem arról szól, hogy könnyebbé váljon az Ő hazatérése. Pontosan a személyességét akarja talán megszenvedni, a rejtekben, ahol nem látják, ahol felvállalni lehet képes, hogy „érted Uram, és Veled, hogy ne képmutatás, és ne csinnadratta, népünneplés legyen. Mert én nem akarok érdemeket szerezni a világ szemében, csak Nálad”! Ámen