Azért ne tévedjünk el, és ne értsük félre

Eszt 4,17n.p-raa-bb.gg-hh - Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott, egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába. Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahova a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya. Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el. Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így. Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt. Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében. Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért. Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott. Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak: „Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.” Ennek hallatára Mardókeus ismét figyelmeztette Esztert: „Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül. Ha ugyanis most hallgatsz, más úton--módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál--e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?” Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak: „Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok. Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki.

Mt 7,7-12 - Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt? Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

Azért ne tévedjünk el, és ne értsük félre, csak mert nekünk, magunknak arra van szükségünk. Mi nem a szeretet emlékművét akarjuk felépíteni, de, mert nem ez a dolgunk. Mi a szeretetet szolgálni akarjuk, mert keresztények vagyunk, és nem csak annak akarjuk vallani, tartani magunkat. Kérés és kérés között is van különbség. Tudnom kell, hogy magamnak kérem, vagy magamért kérem, hogy azzal szolgája lehessek a szeretetnek. Soha ne én akarjak, bármit is megoldani, csak szolgálója bírjak lenni a megoldónak, Aki az Isten. Ne tévesszünk szerepet, mert az eretnekség, vagy farizeusság, vagy minden, de nem keresztény magatartás. Bizony, nem vesszük észre magunkat, de hányszor. Amikor zörgetünk, rátörjük az ajtót, és büszkén merjük állítani, hogy lám, ajtót nyittatnak nekünk! Vaknak tettetjük magunkat, vagy személyiségi zavarban vagyunk. Ezért kell a csend, a lélek csendje, ahol magammal szembesíthetem magam, Isten meghitt jelenlétében. Mit és miért akarok elérni? Mi az indíték, és milyen szerepem van abban a dologban? Hol a helyem, a helyemen állok, vagy éppen Valakit ellökök a helyéről, hogy oda állhassak? És bizony rengeteg ehhez, ezekhez hasonló kérdéseket tehetünk fel magunknak, amikor elcsendesülésre jutunk. Nem szabad ezeket a helyzeteket elkerülni, azokon is át kell vergődnünk, ahogy az akadályfutó sem kerülheti el a vizes árkot, úgy mi sem. Igen, azt, amit szeretnénk megúszni, pontosan azt kell megtennünk, megkérdezve magunktól, mi azzal a bajom?

Istenem, Szentlelked vezessen engem bölcsességével, hogy képes legyek önmagam kudarcait, szembesítését is felvállalni, Érted, a Veled való találkozás öröméért! Ámen