Az biztos, hogy a nap eljön.

Zsid 10,19-25 - Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe, amelyet nekünk mint új és élő utat a függönyön azaz a saját testén keresztül megnyitott, és mivel van főpapunk Isten háza fölött, járuljunk hozzá igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta vízzel. Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett - mert hűséges az, aki az ígéreteket tette -, és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk, ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.

Mk 4,21-25 - Aztán így szólt hozzájuk: „Vajon arra való a gyertya, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék? Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek. Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.”

Az biztos, hogy a nap eljön. Ahogy Jézus, úgy Pál is buzdít: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” a buzdításukat. Hivatkozásuk egyetlen: „mert hűséges az, aki az ígéreteket tette” a számunkra. Magunk vagyunk, akik a Szentlélek kegyelméből kell, hogy vízhangozzuk buzdításukat. Egymás számára, egymásnak.

Pál apostol a buzdításhoz, emberhez illő eszközt is ajánl:

„igaz szívvel a hit teljességében” – mindent meg kell tennem, hogy e teljesség birtokosává legyek!

„tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől” – ehhez bűntudatomat kell fejleszteni, hogy tisztává, őszintévé legyek a gondolkodásra. Azért, hogy bűnbánatomon keresztül Krisztus közelségébe vonhassam magam.

„Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett” – amire csak a megtisztult lélek képes, hogy a Szentlélek kegyelmei erőimet felszabadítani méltóztasson, lehessen képes.

„figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk” – mert nem minden jótett, amit akként definiálok a magam számára. Bizony óvatosan kell bánnom ezzel, hogy se magamat, se másokat ne vezessek félre, ne csapjak be, csak mert kereszténységem köpenyegé mögé rejtőztetem hiúságomat, kényszeredettségemet.

„bátorítsuk egymást” – mert ha tévedek is, vagy rosszul ítélem meg magam, vagy másokat, hinnem kell abban, hogy Isten szeretetében minden ártatlan tévedés, félreértés, és félreismerés is megszentelődésre számíthat.

„Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek. Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.” – Nem mindegy az, hogy szívem, lelkem nyitva a hallásra, vagy csak a fülemmel hallok? „A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik.” [Róm 8,5]. Merjem folyamatosan vizsgálni szívemet és megerősíteni abban, ami a lelki embert erősíti. Bennem mindkettő él, van, és acsarkodik egymással. De dolgom az, hogy a lelkit ápoljam, növeljem, éltessem. Nem azért, mert az nekem jó, hanem azért, hogy Isten dicsőségére legyek. Amiért hiszem, hogy ami Isten dicsőségére van, az javamra válik!

Istenem, Jézus Krisztus kinyilatkoztatására vezess engem a Te dicsőségedre lennem! Ámen