Minden új nap új öltözetre szorul!

Zsid 5,1-10 - Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel, s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért. Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. Így Krisztus sem önmagát dicsőítette meg, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki: „Fiam vagy te, ma szültelek téged” [Zsolt 2,7]. És ahogy más helyen is mondja: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint” [Zsolt 110,4]. Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki [Iz 45,17G], - mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint [Zsolt 110,4].

Mk 2,18-22 - János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték tőle: „Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így felelt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek. Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: akkor majd böjtölnek, azon a napon. Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.”

Minden új nap új öltözetre szorul! „Öltözzetek új ruhába …”. „Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.” [Róm 13,14], „öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.” [Ef 4,24]. „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.” [Kol 3,12]. Minden nap, újra, meg újra ezt tenni. Hogy mi is úgy, ahogy Jézus: „Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett”.

Úgy gondolom, és hiszem, hogy ez a Lélek szerinti élet, az imádságos élet. Ami magatartásbeli, és életviteli változásokban is megmutatkozik az emberen. A világhoz, és a világban mindenhez a viszonyulását az embernek megújítja, megváltoztatja, ami kihat a környezetére is. Ha ilyen létformában élünk mi keresztények, akkor esélyt teremtünk arra, hogy a világ is ráismerhessen Krisztusra, és Istenre. De ez visszahat a keresztény közösségre is, óhatatlanul. Ami abban nyilvánulhat meg, például, hogy egymást segítjük abban, hogy életünknek kire és mire kell koncentrálnia. Így teremtünk esélyt arra, hogy az egyre zajosabb világban is sikerüljön kihallanunk a bennünket megszólító Istent. Így segíthetjük azokat is, hogy meghallják, akiket papi szolgálatra szólít Isten. „Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.” A papi szolgálat lényege ez. Ha ennél többet várunk el a papoktól, akkor az a gyengeségünkből fakad. Olyan dologra akarjuk akkor őket használni, amire magunk nem merünk, nem tudunk, vagy nem akarunk felelősséget vállalni. A magunk Istennek szentelt böjtjét, és imádságát senki sem pótolhatja. Magunk megismerése, hogy mire vannak adományaink, se másnak a bírálatából, minősítéséből, megítéléséből, se másokra bízott felelősségünkből nem fog egyértelművé válni. Magunknak kell a magunk keresztjét elvinni – a születéstől a halálunkig – amiben a legnagyobb terhünk önmagunk, és amit önmagunk rakunk a magunk vállára. Még akkor is így van ez, ha azt állítjuk, hogy anyánk, apánk, férjünk, vagy feleségünk, gyermekeink, vagy a világ más szereplői, esetleg csoportjai, vagy éppen papjaink teszik nehézzé a mi életünket. Tévedés, mert minden nehézség abból származik, ahogy viszonyulunk mi a magunk életében a környezetünkhöz.

Ezzel a bizonyossággal kell minden napunkat újra ölteni, újra gondolni, és az Isten adta napban magunkat megújítani. Megláthatjuk, hogy így sokkal könnyebb lesz az új nap terhét elviselnünk, sőt, talán még örömünket is lelhetjük benne.

Segíts meg Uram, Istenem – Jézus Krisztus nevére és példájára -, hogy minden napom Benned cseperedjen és teljesedhessen ki. Hogy ami nem sikerül ma, az holnapra újra reménységemmé válhasson, a Te kegyelmedben bizonyosságul, és üdvösségemre! Ámen