De mi már benne állunk, az idő tengelyében

Iz 62,1-5 - Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugodhatom, míg elő nem jön igazsága, mint a fény, és szabadítása, mint fáklya, fel nem gyullad. Látni fogják a nemzetek igazságodat, és a királyok mindnyájan dicsőségedet; új néven hívnak majd téged, melyet az Úr szája határoz meg. Ékes korona leszel az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened tenyerén. Nem mondanak többé téged elhagyottnak, és országodat nem mondják többé pusztaságnak; hanem így neveznek téged: „Kedvem telik benne”, és országodat: „Férjes asszony”; mert kedvét találja benned az Úr, és országod férjhez megy. Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd; és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.

1Kor 12,4-11 - A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Egyik a bölcsesség szavait kapja a Lélek által, a másik a tudományét ugyanattól a Lélektől. Más valaki a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által, vagy csodatévő hatalmat, prófétálást, a szellemek megítélését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését. Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, mindenkinek úgy adva részt, ahogy akarja.

Jn 2,1-12 - Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja, és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk!” Jézus azt felelte neki: „Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!” Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: „Tegyétek meg, amit mond!” A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három mérős. Jézus azt mondta nekik: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Színig töltötték őket. Ekkor így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek belőle a násznagynak!” Azok vittek neki. Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való - de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták -, odahívta a vőlegényt, és azt mondta neki: „Minden ember a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!” Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne. Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig.

De mi már benne állunk, az idő tengelyében. Már itt van Jézus ideje, ami bennünk él tovább, míg véget nem vett Isten a világ működésének. Míg úgy nem ítéli meg, hogy betelt az idő, elérkezett az, amire teremtette. És addig, mi, az ember csak próbálkozunk érteni, megérteni, hogy létezésünkre választ találjunk. Mi mind egy boltozat alatt vagyunk, különböző adományokkal, képességekkel, megnyilvánulással. Más és más szolgálatra, eltérő adományokkal, eltérő erőnléttel – térben és időben is. Csak azért lehet ez így, hogy egymást, a teremtés rendjében kiegészítsük, hely és idő szerint. Mégis, miért van megkülönböztetés, acsarkodás, háború, vérontás, sírás, és fogak csikorgatása? Mert az ember nem keresi Isten kedvét, csak a magáét. De azt sem találjuk. Talán azért, mert magunk sem tudjuk, hogy mi a magunk kedvére való. Ugyanis, kedvünket engedjük, hogy a különböző szél áramlatok cibálják, befolyásolják, sőt, még rá is játszunk. Míg korábban az információ csere arra szolgált, hogy kisegítsük egymást, ma már médiára bízzuk ezt a feladatot. „Médiának nevezzük a kommunikáció bármely eszközét, amely biztosítja egy közlemény eljuttatását egy közlőtől a fogadóig.” A média fenntartása pedig költségre éhes, különösen akkor, amikor van, aki a költségét megfizesse, amit ki is használ az. De ki az, aki hajlandó fizetni azért, hogy a közleménye eljusson a fogadóig? Hát az, aki abból hasznot remél. Bármilyen hasznot. Anyagi hasznot, politikai hasznot, társadalmi hasznot – vagyis: e világi hasznot. Ettől kezdve egyértelműnek kell tekintenünk azt, hogy a média a mammont szolgálja. Akkor, amikor Jézus azt mondja – mert itt van Jézus ideje, amikor meg kell hallani üzenetét a világnak – „ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” [Mt 6,33] Lássuk be, hogy a médián keresztül az Isten országa nagyon foghíjasan jöhet el. Már csak azért is, mert amikor a TV-t kinyitjuk, már érzékenységünk nem arra áll rá, hogy azt keressük, hanem, többnyire mellékzörejként, felületesen használjuk, az evilági dolgaink végzésének közben. Ahol nincs meg a lélek csöndje, ott ne keressük Isten országát. A belső csendet az imádságos élettel lehet megteremteni, amikor belső érzékszerveimmel érzékelve a világot, kiszűröm belőle azt, ami Isten szeretetének suttogását eltompítja. Isten országa közöttünk van, de, hogy bennünk legyen, ahhoz e világot kell kizárni, kirekeszteni. Döntés kérdése: hol akarom a magam házát felépíteni? De úgy is feltehetem a kérdést, hogy plázát építek-e magamban, vagy katedrálist? „A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” Ha önmagunknak használunk vele, akkor bizonyosak lehetünk, hogy a világnak is hasznára leszünk. Ebben az esetben a kettő nem zárja ki egymást. De csak azért, mert Isten szeretete egy, és egyetlen, amivel engem szeret, és amivel mindent és mindenkit szeret. Benne a szeretet egy és oszthatatlan, személyválogatás nélküli. Nincs titkársága, aki eldönti, hogy ki kaphat belőle és ki nem. Nincs hivatala, aki mérlegeli a kiadható mennyiséget, és nincs e világ szemében minősíthető anyagi értéke. Örök és állandó, és értékálló. Ami éppen azért, mert megfizethetetlen, a gazdagok számára minősíthetetlen.

Uram, számomra értékes vagy. Segíts, hogy a magam számára minden napom fogytával, egyre értékesebbé lehessél! Ámen