Mit is jelenthet a „szeretet” Isten fogalomtárában?

1Jn 4,7-10 - Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.

Mk 6,34-44 - Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani. Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: „Sivár ez a hely és az idő későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.” Ő azonban ezt felelte nekik: „Adjatok nekik ti enni.” Azok így válaszoltak: „Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?” Erre megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.” Mikor megszámolták, azt mondták: „Öt darab, és két halunk.” Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön. Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek és jóllaktak. A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg. Akik ettek, azok közül a férfiak ötezren voltak.

Mit is jelenthet a „szeretet” Isten fogalomtárában? János úgy fogalmaz, hogy „Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk.” Ilyen szavakat találok e mondatban, hogy: nyilvánul, küldte, általa.

De nézzük meg, Pál a szeretet himnuszában, amikor bennünket tanít a szeretetre, milyen fogalmakat használ: „Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” [1Kor 13,7] Ezt a fogalmat, hogy „mindent”, ezt úgy használja, hogy tudatja: „Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér.” [1Kor 13,9-10] Bizony, a „mindent” szeretetben megélni az ember számára, emberi környezetben, emberi méltóságában sem lehetséges. Ez az Isten tökéletessége és kizárólagos hatalmában rejtőzködő titok, ami tiszteletre, dicsőítésre kell késztessen embert!

Azonban nem szabad, hogy ez távol tartson bennünket Istentől. Az ember szeretete arra lehet képes, hogy tudva azt a mérhetetlen, számára áthidalhatatlan szakadékot, tudomásul venni lehet - ami közte és Istene között van. Erre a tudomásulvételre szolgál a hit és a remény, amit nem szabad feladni. El kell fogadni a magam töredékességét, képtelenségét a tökéletesre, törekedve rá, hogy mégis közelítsek hozzá, közel maradjak Hozzá!

De nézzük a fogalmakat, melyeket összehasonlítottunk az előbb. Könnyen egyszeresítjük le Isten, küldő szándékát, mellyel Fiát adja a Világnak, áldozatnak. Isten feláldozza istenségét az emberért? Vigyáznunk kell a megfogalmazással, hogy dogmáink mögé ne rejtsük álságosságunkat, farizeusságunkat, mert akkor magunkat csapjuk be, és Istent csaljuk meg.

János első levelének a 3. és 4. fejezete foglalkozik a szeretet kérdésével, de egyetlen esetben sem használja az áldozat kifejezését. Pál szeretet himnuszának az elején találjuk egy esetben a szót, de akkor is olyan formában, hogy hiába hozok áldozatot, ha abban nincs szeretet: „Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” [1Kor 13,3]!

Vagyis: a szeretet nem azonos az áldozattal; és az áldozat önmagában még nem szeretet!

Ha Isten tökéletessége felöl nézem, akkor a szeretet magam teljes odaajándékozása, felajánlása, ami megnyilvánulhat áldozatban is ugyan, de abból a hangsúlyos az kell legyen, hogy magamtól, magamat, magamból elválasztva, hogy Neki legyek az, amire Neki szüksége van belőlem. Nem kérdezve, hogy abból mi jó nekem, mert nem magamért teszem azt, vagy nem azért veszem ki magamból, mert nekem az jó, hanem azért teszem, hogy Neki legyen az jó általam és velem, és nincs mégse ellenemre! Igen dadogok, amikor a szeretet felülmúlhatatlan érdeméről próbálok beszélni, mert a szeretet tökéletessége csak vágyként, csak készületként van bennem. Amit próbálok megvalósítani az életemben, de képtelenségem, erőtlenségem, és sokszor csak akaratlagosságom, hogy szeretni próbáljak. De vágyom rá Istenem, hogy a Te szeretetedet tükrözni bírjam, engedjem, hogy általam váljon érthetővé a másik ember számára is. E kettősségemben telnek napjaim, és igyekszem minden nappal közelebb kerülni Hozzád. Segíts, hogy töredékességemben, alázatosságomban megerősödjek mindjobban, míg kegyelmed egészen nem váltja valóra bennem isteni mivoltodat, amibe emberségem belehalni lehet képes, vágyakozik, és örömmel készül is, csak, hogy Benned lehessek az, akire Te vágyakozol, velem és értem! Ámen