Az írott szóból, ha átjön annak súlya, akkor az kegyelem.

1Jn 3,11-21 - Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást! Ne tegyünk úgy, mint Káin, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak. Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyűlöl benneteket. Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet. A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki - bár bőven van neki a világ javaiból -, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. Ha szívünk vádol minket valamivel, az Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt.

Jn 1,43-51 - Másnap Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: "Gyere és kövess!" Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: "Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát." "Jöhet valami jó Názáretből?" - kérdezte Natánael. "Gyere és győződjél meg róla!" - felelte Fülöp. Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: "Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság." Natánael megkérdezte tőle: "Honnét ismersz?" Jézus így válaszolt: "Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál." Natánael erre felkiáltott: "Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!" Jézus ezt felelte neki: "Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni." Majd hozzátette: "Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött."

Az írott szóból, ha átjön annak súlya, akkor az kegyelem. Ha kegyelem, akkor az Istentől való. Vagyis Isten azért szorgoskodik, hogy igazsága tetteinkben váljon életté. Mert a szeretet éltetni akar, önmagában és önmagából mindent.

Mit tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe? Mi éljük a krisztusi életet, vagy úgy vagyunk ezzel, mint a farizeusok, akikre Jézus kénytelen volt rájuk olvasni: „Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.” [Jn 9,41]? Az élő ember cselekvő ember. Krisztus cselekedetei a mi cselekedeteink, vagy okoskodásokban kimerül minden képességünk, és éljük a magunk életét, sőt, védjük bástyáinkat?

Ott, János 9. fejezetében a zsidók megdöbbentek a született vak meggyógyításán, de hinni saját megtapasztalásuk szerint nem mertek. A közösség mögé elbújnak, és most azt várják a farizeusoktól, akikről tudott, hogy álszentek és képmutatók, hogy ők mondják meg nekik, hogy mit higgyenek. Ki áll ön vádjaim felett? Az engem feloldozó tömeg? Vagy Jézus, az Isten fia? Akkor nyugodjunk meg Istenben, mikor már szívünk nem vádol. De, mert Isten igazságában simultak el vádjaink! Addig, meg ne nyugodjunk, ne elégedjünk meg azzal, hogy a világ elnézi közönyünket, közömbösségünket. Engem ne a világ használjon fel a maga érdekeinek, vigyázzak! Istentől vagyok, érdekeltségem Benne teljesedjen ki, Benne legyen békém és nyugalmam! Ámen