Személyesség és hit.

2Sám 7,1-5.8b-11.16 - Történt pedig, hogy amikor a király már a palotájában lakott, s az Úr már nyugodalmat szerzett neki mindenfelől valamennyi ellenségétől, így szólt a király Nátán prófétához: „Nem látod-e, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van?” Azt mondta erre Nátán a királynak: „Eredj, tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert az Úr veled van.” Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal: „Eredj, s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul? Most azonban ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy, s veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, s kipusztítottam minden ellenségedet színed elől, s olyan nagy nevet szereztem neked, mint a föld nagyjainak neve. Nos, én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint azelőtt, attól a naptól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Nyugodalmat adok tehát neked minden ellenségedtől, s íme, előre megmondja neked az Úr, hogy házat alkot neked az Úr. hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.”

Lk 1,67-79 - Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt: „Áldott az Úr, Izrael Istene [Zsolt 41,14], mert meglátogatta és megváltotta az ő népét [Zsolt 111,9]. Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában [Zsolt 18,3; 132,17], amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által. Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket [Zsolt 106,10]; hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk [Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42], hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünknek minden napján. Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját [Mal 3,1], és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bűneik bocsánatára. Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságból felkelő, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek [Iz 9,1; 42,7], s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa” [Iz 59,8].

Személyesség és hit. Isten személyessé vált. De személyességét, hogy az ember észre vegye kellett, aki meghirdesse, felhívja rá a figyelmét az embernek. Már akkor is, ahogy most is, az ember belezuhant a világba, és bele is rothadt. A rothadását már észre sem veszi, illetve azt tartja természetesnek, így a megszemélyesült Istent sem képes másnak látni, mint közülünk való egynek. Feltételezte a világ embere Jézusról, hogy Ő sem különb nála, semmivel sem. Nem akarta – és valljuk meg, hogy még ma sem akarja, vagy nem képes - elhinni, hogy Istenből való rész, Aki értünk lett olyanná, mint amilyenek mi vagyunk. De csak hasonló, a bűnt kivéve. Jézus, de már János is azért jön, hogy az embert a rothadt állapotából kirángassa. Rádöbbenteni kell az embert arra, hogy szüksége van a bűnbánatra, és bűneinek bocsánatára. Nem bűnre vagyunk érdemesek, Isten akarata szerint. Hanem a szeretetre, Isten szeretetére. De ahhoz nekem, az embernek kell vágynom a bűnös életemtől való eltávolodásra, elszakadásra. Erre nincs más módom, csak az, ha a szeretethez közelítek, közeledek, míg magához nem vonz, majd magába olvaszt. „Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságból felkelő, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek [Iz 9,1; 42,7], s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa” [Iz 59,8].” És ezek a szavak, már meg voltak íródva ezer évek óta. Izajástól kezdve, de, hogy beteljesültté váljanak, több évszázadnak kellett eltelni! Nincs nekem ennyi időm, hogy beteljesülésre felkészüljek! De még van az időmből! Ezért is örömöm lesz ez a Karácsony, de azért is, mert bennem születhet meg, Akit vágyakozom miden nap, egyre jobban, és egyre közelebb tudni magam Hozzá! Köszönöm Istenem! Ámen