Mária talán készült erre a találkozásra

1Sám 1,24-28 - Amikor aztán elválasztotta, felvitte magával, három fiatal bikával, három véka liszttel és egy korsó borral együtt, és elvitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsinyke volt. Amikor levágták a fiatal bikát, odavitték a gyermeket Hélihez. Anna ekkor így szólt: „Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál.” Ezután imádták ott az Urat.

1Sám 2,1.4-8 - Anna is imádkozott, ezekkel a szavakkal: „Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Tágra nyílt a szám ellenségeimmel szemben, mert örvendezem segítségeden. Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék, elszegődnek kenyérért, akik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek, s míg sokat szül, aki meddő volt, akinek sok fia volt, meddőségbe esik. Az Úr tesz halottá és élővé, visz le az alvilágba, s hoz vissza onnét, az Úr tesz szegénnyé s gazdaggá, megalázottá és felmagasztalttá. Porból felemel szűkölködőt, sárból kihoz szegényt, hogy fejedelmek mellé üljön és elfoglalja a dicsőség székét. Mert az Úré a föld minden sarka, s ő helyezte rájuk a föld kerekségét.

Lk 1,46-56 - Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Mária talán készült erre a találkozásra, hogy így tudta idézni az Írást? Vagy a Szentlélek bölcsességével szólt? Ez már inkább! De valószínűleg ez bizonyítja, azt, hogy mennyire mélyen hívő zsidó volt, hogy szívében volt elrejtve Az Üzenet. Benne élt a megváltás reménye. Csak a reménység? Azt gondolom, hogy a Szentlélek Vele volt, már készítette Őt testben és lélekben, szívében rá, hogy az angyali üdvözlet ne meglepetés legyen a számára, hanem, még inkább beteljesülés. Hogy Mária akkorra már képes legyen kiöklendeni magából vágyakozással, örömmel, boldogsággal, a „legyen”- t. Milyen csodálatosan összeillenek ezek a mondatok, csokorba. Egy csodálatos bokréta minden egyes szava Máriának, ahogy örömmel kibuggyannak belőle. Gyönyörűség hallgatni, ismételni, beleélni magunkat abba az állapotba. A várakozás és a vágyakozás türelmetlen öröme: csak már legyen meg! De jó, hogy már meg is történt! Ez az állapot bárcsak örökké tartana, hogy én vagyok a tabernákulum, Isten tartozéka, hordozója, ölelkező vele, aki elrejtve hordozhatom, úgy, ahogy ezt senki meg sem érti, csak Erzsébet az, akivel ezt megoszthatom, aki megérti mit jelent ez az öröm a számomra. De jó, hogy együtt örülhetünk, megoszthatjuk, megértethetjük magunkat valakivel! És ezért hálát adhatok Istennek! És együtt imádhatjuk azt, Aki van, Aki bennünk Van! Velünk van, Akiért szolgálatunk lehet, és ettől kezdve már mindörökké! Az örökkévaló öröm boldogító mosolya legyen az enyém és általam azé a világé, akit Isten szeretetében megújítani, megfiatalítani akar az időben és egyben az időtlenségben is! Ámen