Nem kutatom, talán nem is kutatható
Ter 49,2.8-10 - Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt! Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán - ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.
Mt 1,1-17 - Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.
Nem kutatom, talán nem is kutatható (?), hogy milyen módon, milyen körülmények között, de Isten hűséges marad tervéhez, és az emberhez: nemzedékek során át, de eljött az Eljövendő, „akinek a népek engedelmeskednek”! Mik azok a körülmények, amiket említek? Amelyeket az ember teremt, engedetlenségével, tiltakozásával, értetlenségével, bűneivel a Teremtő számára. Persze, úgy lenne helyesebb mondani, hogy a körülmények, amelyeket az ember gördít az isteni szándék útjába. De Isten amit véghezvisz, mégsem erőszakkal viszi véghez, de erővel, a szeretet erejével. Bámulatos, csodálatot keltő, izgalmas, és elgondolkodtató: mind ezt miért teszi, miért fontos az Ő számára? Üdvözíteni akarja e földet az Isten. Nem ördöngösség e szó, nem kell ebben semmi különöset érteni, csupán azt, hogy Isten megértetni akarja a világgal, hogy minden Benne forrásozik, és Benne találja meg békéjét és boldogulását. Semmi sincs rajta kívül ebben a világban, ami az ember örömét szolgálja, sőt: minden, ami a belé vetett hit nélkül, és így szeretet hiányában történik, az a boldogság ellenében hat. Az ember értetlensége, az üdvösség ellenében munkálkodás. Ezért mondja Jézus: „aki nincs ellenünk, az velünk van.” [Mk 9,40]. Tudomásul venni, elfogadni, alárendelni magunkat Isten teremtő akaratának, szándékának, és munkálkodásának, Aki míg világ a világ, meg nem szűnik „azon mesterkedni”, hogy az embert megszelídítse. A Karácsony is ezt szolgálja, ezért van minden ünnep: Ember vedd észre, szeret az Isten, fogadd el!
Istenem, köszönöm, hogy szeretettel, és megmentésemre vagy! Ámen
