Elvárásaink a világgal, másokkal szemben

Iz 48,17-19 - Így szól az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened, aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék, aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell. Ha figyeltél volna parancsaimra, olyan volna békességed, mint a folyam, és igazságod, mint a tenger hullámai; ivadékod annyi volna, mint a föveny, és méhed sarja annyi, mint homokszemei; nem veszne ki és nem tűnne el neve színem elől.

Zs 1 - Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában. Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.

Mt 11,16-19 - Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek, és mondják: „Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.” Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: „Ördöge van!” Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: „Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!” De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.”

Elvárásaink a világgal, másokkal szemben, tornyosulnak bennem. Körülöttem minden felöl a panasz: miért van ez így, miért így cselekszenek, hogy meri ezt tenni, nekem ne merjen beszólni, stb. Folyamatos kritika, elégedetlenkedés a körülményekkel. Miközben bennem a tiltakozás, elhárítom magamtól a lelkiismeret vizsgálatot. Hogy megkérdezzem magamtól: van ehhez jogom? Ha nem jogom, akkor olyan állapotom, amiből fakadhat a számonkérés, az ítélet, a helyzetek megítélésének objektivitása?

Azt hiszem, hogy legtöbbször az a torzult helyzeteknek az oka, hogy többnyire torzultan látjuk a történeteket: mindig csak a magam szempontjai szerint minősítek, értékelek, és ítélkezem, magamat objektívnek feltűntetve, pedig bizony én magam vagyok a legszubjektívebb.

Mert az igaz, hogy a szombat van az emberért, vagyis a törvény az emberért, de ez nem azt kell jelentse, hogy a törvény felett álló vagyok, hanem azt, hogy a krisztusi szeretet az, ami a törvény felett áll. Tehát nem szabad arányt tévesztenem, és magamat behelyettesíteni Krisztussal! Bennem uralkodó legyen a szeretet. Az a szeretetet, ami Krisztus tanításából forrásozik, és bennem életre akar kelni, engem éltetni, hogy életem legyen, hogy Krisztus váljon a világ életévé, általam is, velem együtt. Az én életem tanúja Krisztusnak? Mindig ezt a kérdést sikerüljön megválaszolnom - magamnak, mielőtt bármit is kritikusan, vagy bírálón megítélni mernék! Add meg nekem, és segíts ebben Istenem, Atyám! Ámen